A Viva London című lemez tracklistáját mindenesetre már nyilvánosságra hozták, ami sokat elárul a hangzásról: Adam Beyer, Dubfire, Der Dritte Raum - a nevek alapján semmi esetre se pihentető mixre készüljünk.
Annak idején az acidhouse megjelenése forgatta föl Steve Lawler addigi "normális életét". Kazettára vette föl a helyi kalózrádió house-felvételeit, és annyira belelkesült, hogy tizenhét évesen saját illegálpartyk szervezésébe fogott Birminghamben. Állítólag a rendőrség vetett végett a korai szárnyalásnak.
Első igazi sikere 1995-ban jött el, amikor megkapta a Café Mambo rezidensi posztját, ahol nyolcórás szetteket játszott. Ha ez nem volt elég (neki nem volt), akkor hetente háromszor a Pacha teraszán is nyomott egy-egy órácskát.
Darren Hughes, a Cream akkori promótere, felsimerve a benne rejlőlehetőséget, hamarosan leszerződtette. Kisvártatva - 1999-ben - a Space-ben is rezidenciát kapott, majd megjelentette első mixalbumát, a Dark Drums 1-et.
Később már olyan estéken játszott, ahol rendszeresen Sasha, Pete Tong, Carl Cox, John Digweed, Laurent Garnier és hasonló kaliberű lemezlovasok tűntek fel a pultban, előtte, utána, esetleg mellette.
Steve Lawler 2001-ben körbeturnézta a világot aktuális albumával, az akkor még számozatlan Lights Out-tal, melyet nemsokára követett a Lights Out 2 és a Lights Out 3.
Az ő nevéhez köthető a Harlem Nights is, melynek védjegyévé váltak már a fiatal korában is sokat próbált hat-nyolc órás maratoni szettek.