Visszatértek nemsokára - megnyerték a PASO új lemezét

Már minapi recenziónkban (Megint furcsa hangulatban) is előrejeleztük: hamarosan érkezik az az új PASO-nagylemez. Hát nem kellett sokáig várnunk, s várakozásainkban sem kellett csalódnunk: a pannon ska huligánok újbóli eljövetele  úgyszólván hibátlanra sikeredett. Lemeznyertesek.

A Pannonia Ska Orchestra, miközben örvendetes erőfeszítéseket tett a honi ska-szubkultúra feltámasztásara, újraépítésére, maga is is jelentős önfejlődésen ment át. A kezdeti brit, 2tone ska (vagy egyenesen a kilencvenes években divatos ska-punk) felől közelítve fokozatosan eljutott a hatvanas évekbeli autentikus, jamaicai ska-gyökerekhez.

S mindez továbbra is csupán kiindulópont, elvégre a PASO - nyilván alapos megfontolások és némi kísérletezés után - tovább nyitott: ezúttal a magyar népzene felé. Az új albumon számos dalban hallhatjuk a hegedűs Barna György játékát, s ha eddig még nem lett volna világos, most már nyilvánvaló: a két zenei világ számos ponton találkozhat, harmóniailag pedig kifejezetten jól illeszthetők egymáshoz.

Amúgy csak dícsérni lehet a számok hangszerelését: a megannyi fúvós, a két gitár, Barna hegedűs, no meg a billentyűs Mr. P elegánsan dobálják egymásnak a szólamokat, a ritmusalap pedig, milyen is lehetne egy ska-bandánál, feszes, mint egy női felső. Finoman, szinte takarékosan, valójában rendkívül elegánsan nyomják - ehhez a látszólagos könnyedséghez azért kell az a jó pár évnyi közös játék.

Amikor pedig látszólag már szinte mindent el tudnak játszani, s a légypiszok is elnyeri a maga jelentését a kottán, már csak az a kérdés, képesek-e kellően izgalmas, változatos nyersanyaggal megtölteni a rendelkezésükre álló szűk órát. Nem akarom csigázni az olvasót: a PASO ezt is meg tudta csinálni - úgy elrepül a voltaképpeni lemezanyagra szabott 56 perc, hogy úgyszólván csak a bónusz (részben a múltkor méltatott remixalbumról átemelt) dub-verzióknál térünk magunkhoz.

S közben olyan szerzeményeket hallhatunk, mint a bibliai József történetét - mondjuk Thomas Mann-nál kisebb terjedelemben, viszont sodró lendülettel - feldolgozó Joseph, a Gershwin örökzöld Summertime, természetesen ska-ba ojtva (Harcsa Veronika és Kiss Erzsi ihletett, érzéki vokáljával), és a nem is oly diszkréten politizáló System Connection vagy a Cool it Down - amennyiben ez utóbbiaknál idegesítene valakit a közéleti mondanivaló, úgy neki is jelentős vigaszt nyújthat az elegánsan dinamikus előadásmód.

A magyar népzene és a ska-tradíció ötvözésére tán a legjobb példát a némileg megtévesztő című A Tenkes kapitánya nyújtja: a várakozásokkal szemben ez nem a klasszikus Vujicsics Tihamér-téma feldolgozása, hanem minden ízében saját kompozíció, forró hegedűszólóval (amúgy eredetileg ez is lett volna a lemez címe - mondjuk a nemzetközi forgalmazásra szánt album leendő hallgatóinak aligha mondott volna bármit is Buga Jakab, vagy a korrupt, hazaáruló Dudva kocsmáros neve)

Summertime