Masszív és intenzív

Intelligent Dance Music, elektronika, experimentál - mindezen kategória sem elég, hogy a több mint húsz éve a zenén (és rajtunk) kísérletezgető, korszakos jelentőségű Autechre stílusát behatároljuk. Az együttes kedden a Fucktothemusic meghívására Budapesten lépett föl; Rob Brown és Sean Booth mániákusan kerüli a fotósok közeledését, ám szokásukkal ellentétben ez alkalommal interjút legalább adtak.

Milyen előadók befolyásolták zenei ízléseteket?
Rob: Főként amerikai zenéket hallgattunk, elsősorban electrót és hiphopjellegű cuccokat.
Sean: Már akkor is tartózkodtunk a mainstream-jellegű zenéktől, és az amerikai electro- és hiphopvonalon kívül mondjuk Kraftwerket hallgattunk. Az a korszak nagyrészt arról szólt, hogy az amerikai electro elkezdett Kraftwerk-hangmintákat felhasználni, majd az visszahatott az európai színtérre. Aztán az egyik nagybácsim elég sok zenét hallgatott, Joy Division, Human League, főként a korábbi darabok, és ezek közül elég sok meghatározóak voltak.
Rob: Akkoriban elég jó számokat adtak ki, és nagyon odafigyeltünk, hogy hol miként szólal meg a dobszerkó, vagy a gitár. Például a Depeche Mode-nak is elég jó számaik voltak.

Hallgattok mostanában valami zenét? Nyomon követitek az új zenei stílusokat?
Rob: Mostanában nemigen, hiszen majd' minden este mi magunk lépünk föl.
Sean: Előtte meg stúdióban ültünk, szóval, én is régen vettem utoljára cédét, és nem is nagyon ismerjük a legújabb trendeket.

Lassan húsz éve, hogy a Warp kiadónál vagytok, melynek eléggé kibővült a profilja: leszerződtettek hiphop- és rockzenekarokat is. Mi lehet az alapja ennek?
Rob: A pénz miatt változtattak, így többet tudnak kaszálni. A Warp egy eléggé jelentős londoni iroda, az elektronikus zene pedig az utóbbi időben a kevésbé divatosak közé tartozik. Éppen ezért meg kellett változtatni a kiadó arculatát, ahhoz hogy nagy maradjon a forgalma.

Ti is a pénz miatt maradtatok náluk?
Rob: Nos, ez teljesen más dolog, vegyük például a Maximo Parkot. Mi olcsóbban kijövünk, nem kerülnek annyiba a stúdiófelvételek, mint más zenekaroknál. A bevételünk fele a fellépésekből jön. Szeretjük, amit csinálunk, és az embereknek is tetszik, amit előadunk. Persze rajtunk kívül is vannak olyan előadók, akik a maguk útját járták, így a kilencvenes évek közepén leszerződött Broadcast vagy Jimi Tenor. És hát a Warpnak is túl kellett lépnie azon a címkén, hogy kizárólag elektronikus zenével foglalkoznak.

Autechre: Second Bad Vibel

A lemezeiteken szereplő számcímek legtöbbje igen furcsa. Hogyan találjátok ki ezeket?
Sean: Inkább csak játszunk a címekkel, sokkal személyesebbekké válnak ezáltal. Csak úgy kitalálunk valami érdekeset, játszunk a szavakkal, egyáltalán nem vesszük komolyan őket.

Sokan hasonlítják a zenéteket az építészethez.
Rob: Pedig az építészetben ugye két dimenzióval több van a mi zenénkhez képest.
Sean: Inkább az űrhez hasonlítanám, ahogy azt elképzeljük, mert az építészetnél a mi zenénk sokkal gépesítettebb, és néha csak úgy áramlik a zenénk, szóval az egész sokkal dinamikusabb.
Rob: Egy épületben is hasonló struktúrákat lehet felfedezni, de az sokkal statikusabb. A mi zenénk inkább olyan folyamatként írható le a fejekben, mintha egy autóban vagy vonatban ülnél, és onnan elédtárulna egy masszív és intenzív látvány.

Soha nem alkalmaztok vj-t liveactjeitek során. Mitől alakult ki, és fog változni-e valaha?
Rob: A sötét sokkal jobban megy a zenénkhez, és mivel mi elsősorban zenét készítünk, pusztán azzal akarjuk a közönségünket megfogni. Tudjuk, hogy a vizuális kiegészítés a legtöbb klubban és szórakozóhelyen fontos, de mi inkább a sötétnél maradunk. Olyan, mintha behunynád a szemed, és csak a zenére koncentrálsz, mikor hallgatod vagy táncolsz rá.

Koncz Gábor

Autechre: Gantz Graf