Fapapucsban járnak

Akad olyan alkalom, amikor egy jó hangulatú partyra számos, egyidejű aktualitás is megfelelő ürügyet kínál: így volt ez szombaton is, amikor a módfelett gazdag programkínálattal jelentkező, majd egy hónapig tartó flamand-holland  kultfeszt, a Cinetrip szervezésében megvalósuló CVJ 2008 képlovas-torna, no és az Infra Gandhi és Cyborg Templar nevéhez köthető, ultra funky Deck Attack partysorozat ötéves születésnapja egy közös helyszínen, a Merlinben kulminált.

A vj-verseny le is zajlott rendesen (sajnos a hírneves belga elektropunk formáció, a Nid & Sancy előző napi, a torna keretében lebonyolított élő show-járól lemaradtunk - majd mesélje el valaki, mit vesztettünk -, a Kiégo Izzók formáció pedig annak rendje és módja szerint megnyerte - innen is gratulálnánk nekik.

Némi késéssel beindult az este zenés-táncos része is: mindez, szombat lévén, egy csöppet sem zavarta a megjelent, táncolni vágyó közönséget, amely a hétvége második éjszakáján (nyilván az előző napi fáradalmakra való tekintettel) rendre és többnyire csak éjfél után bírja tiszteletét tenni (mellesleg így történik ez szerdán is - azt már végképp ne kérdezzék, miért).

Előbb a kávézóban indul be a funk-szeánsz Waxman (alias Pedro), késobb Sanyi és Negro celebrálásában - már nagyban ugrál a publikum a - mondjuk úgy - sajátos akusztikájú előtérben, mire a megfelelő színpadrendezési munkálatok befejezésével megnyílik a nagyterem, s az ünnepeltek (továbbá vendégként Vida G) alapos funky break kiképzésben részesítik a tisztes létszámú közönséget.

Nem kell sokat várni a fő attrakcióra sem: Kraak and Smaakék rendes nagyzenekari formációban lépnek színpadra - mostani fellépésükre alkalmat ad az is, hogy csupán nemrégiben jelent meg dupla, zömmel másoknak készített ultrasikeres remixeiket, emellett saját szerzeményeket tartalmazó válogatáslemezük (de azért Boogie Angst című albumuk sem oly régi még), miközben számos EP-jük jött ki, vagy jelenik meg már ebben az évben.

Az amúgy stúdiómágus-trióként startoló Kraak & Smaak (a felállás: Mark Kneppers, Oscar De Jong, Wim Plug) menet közben igazi élő bomba funk-soul produkcióvá notte ki magát (ezt már a Szigeten, a Medúza sátorban is megtapasztalhatta a honi publikum), s ehhez csupán néhány hangszeres előadót kellett bevenni a csapatba.

Ott van mindjárt a dobos-énekes Ro Krom, aki pontosan üt, mint a gép, miközben megvan ama bizonyos, a jó soul énekesekre jellemzo, finoman reszelős orgánuma is. S akkor még nem beszéltünk a billentyűs-énekes U-Gene-ről (az ő falzettjét hallhatjuk a koncerten is felhangzó One Of These Days című megslágeren), a precíz basszista Marc Baronnerről és mindnekelőtt a bájos, egzotikus megjelenésű, fekete hajú énekesnőről, Rose-ról, aki nem csupán hangjával fogja meg a publikumot (bár az is van neki, kétségtelen).

A klasszikus rhythm & blues, funk, soul, boogaloo elemekből építkező K&S produkció rendre megkapja a maga breakbeat és deep house alapjait - ezúttal speciel egy élő ritmusszekciótól, ami még izgalmasabbá teszi a dolgot. A nép pedig hálás és vadul végigugrálja a bulit - recenzens a maga részéről pusztán azt sajnálja, hogy nem tíz évvel ezelőtt volt tanúja ennek a hamisítatlan, élő big beat orgiának, de mint tudjuk, nem csak mi, de lábunk is javarészt az emlékekből él.

Aki pedig attól tartott, hogy az estet záró belga (pontosabban flamand) Turntable Dubbers kollektíva majd lejjebb veszi sebességet, az súlyosan tévedett: az alapvetően alkohol-alapú, brékszerű zenékre zárásig dülöngélhetett a kitartó publikum, s csak valamikor reggeltájt kellett megkockáztatni egy bizonytalan kimenetelű hazatérést.

-minek-