Nagy kamu, ami ma megy

A Bloose Broavaz raposzlopos tagjaként  2007 őszén megjelent Dühkór igen nagyot lendített mind Siska, mind a csapat szekerén. Mi újság most a Finuccsi háza táján - a Hiphop.hu interjúja. Figyelem, szókimondó szövegek!

Tavaly ősszel jelent meg első önálló, nagy szólóalbumod, a Dühkór. Hogyan fogadta a közönség, milyen visszajelzéseket kaptál?
- Nem az első, már volt egy, a Siskamánia, ami igaz, kisalbum. Amúgy köszönöm ez úton is a közönségemnek, a fogadtatása nagyon jó volt. Szerintem az, hogy alig egy hónap alatt több mint nyolcezren töltötték le, azt hiszem magáért beszél. A fellépéseimen is egyre többen vannak, és jó érzéssel tölt el, hogy az emberek, akik a színpad előtt állnak, velem nyomják a szövegeket. Sok levelet kapok, hogy a számaim vagy a benne rejlő sorok mély érzéseket keltenek, vagy hoznak elő a hallgatókból. Ennél nincs jobb dolog, ezért éri meg ez az egész. A színpadról lejőve egy pacsi vagy egy vállveregetés mindennél többet ér, esküszöm.

Pár dal lemaradt a cuccról, illetve volt olyan is, ha jól tudom, hogy felreppelted egy alapra, de mégsem az lett a végleges.
- Igen sajnos voltak kisebb akadályok. A Májk+én és a Bobakrome-mal közös Besorolás alatt lemaradt, a félkész zenéit ugyanis ezeknek a trekkeknek nem tudtuk kerek egésszé varázsolni, és így nem akartam felrakni az albumra. Volt még egy felvétel, az Ütközetben eltűnt, amit felreppeltem, és a végeredmény annyira nem tetszett, hogy ki is dobtam. Nem bántam meg, mert így ennyi idő után visszagondolva is jó döntést hoztam. Nem teszek fel csak azért egy trekkel többet, hogy jobban nézzen ki az összkép, és nem érdekelt a belefektetett munka sem. De az említett két dal nem merült feledésbe, és tervben van véve, hogy a Dühkór remixalbumán bónuszként rajta lesznek.

A csapatod, a Bloose Broavaz a legtöbb új albumot cédén is megjelenteti, viszont a Dühkór csak a neten elérhető. Ez a lemezeladásokkal van összefüggésben, vagy valami egészen más motivált?
- Mondhatnám, hogy a lemezeladás miatt is, de ez így nem lenne igaz. Én ezt már jó párszor elmondtam, hogy annak idején, amikor elkezdtem szövegeket írni, megfogadtam, hogy a nevemet mindenki ismerni fogja. Nekem az igaz szó mellett csak a hírnév a lényeg! Leszarom a pénzt, azt úgyis elbaszom. Nem kergetek álmokat, hogy kiadják a lemezemet, mert ez sem érdekel - különben már régen kiadták volna. Engem csak az érdekel, hogy soha ne felejtsék el, hogy vagyok, és hogy odabaszok! Ezért van ez a letöltősdi is. Itt van, vigyed! Mutasd meg a spanodnak is, hogy a Finuccsi megint megtörte az ütemet. Egyébként meg minek kérjek azért lóvét, amiért én sem fizettem? Majd ha nem lesz ingyen a stúdióm, meg sok-sok pénzem lesz benne, akkor lehet, hogy elgondolkodom az eladáson is.

Sokan hiányolják a Feenoocchiz és a Rímharcosok Klubja idején erősen favorizált pörgetős stílusod, viszont a tempó visszavételével sok szöveg letisztult, érthetőbb, és dominánsabb a mondanivalód is. Mennyiben más ez a mostani Siska, valamint várhatunk-e tőled a közeljövőben olyasmi verzéket, amiket a Pokol konyhájá-n nyomattál?
- A Rímharcosok volt a kezdet, ott még csak kóstolgattuk ezt az egészet, abban még csak a hév volt, meg a zene szeretete, semmi tudás. Aztán ahogy telt az idő, és éreztük, hogy egyre jobbak vagyunk, ami magabiztossá tett. Így lett a Feenoocchiz, ami teljesen más világ. Elkezdtünk pörgetősebb és nagyobb volumenű szövegeket írni, de ez inkább a technikára, mint sem mondanivalóra épült. Én momentán úgy érzem, hogy megtaláltam a magam útját a rapben, kezd végleg kiforrni a stílusom. Nem tudom, és butaság is lenne olyat kijelentenem, hogy már csak lyen ritmusú vagy tartalmú szövegeket fogtok hallani tőlem, mint a Dühkór-on. Majd a zene hozza ki belőlem, ahogy eddig is. Mondanivalóban mindenképpen ez marad, mert ezt élem, úgyhogy erről kell beszélnem. Ma már a tömör, tartalmas szöveg a lényeg, nem a technika, de azért nem hinném, hogy ettől a sablonkategóriába tartoznék.

Hirtelen haragú ember lehetsz, hiszen ha valakivel épp nem vagy jóban, elég erősen el tudod küldeni a magad módján: durva hangnemben és kellő indulattal. Nem lennék azok helyében, akiket megkóstolsz, vagy üzensz nekik épp a sorok között egy-egy súlyos rímmel. Gondolok itt például az anyukádról szóló felvételedre is.
- Soha nem ártottam úgy senkinek, ha előtte nem tettek nekem bármilyen módon keresztbe. De nem magyarázkodom, nem írok és teregetek többé a fórumokon, és nem siránkozom. Én ehhez értek, így intézem. Tény, hogy hirtelen haragú vagyok, ha ez bűn, akkor bűnös is. Tény az is, hogy nem felejtek, és hogy nem adom fel. Ha velem gecizel, rábaszol. Nem válogatok az eszközökben, és leszarom, hogy mit gondol a család vagy a barátok. A Mamiblue viszont más kategória, az már nehézsúly, azért nem egyszerű valakinek a saját anyját ország-világ előtt szembesítenie azzal, hogy eldobta a gyerekeit és lelépett a családjától. Sokat gondolkodtam, és nem túlzok, ha éveket mondok azzal kapcsolatban, hogy megírjam vagy sem azt a számot, pedig mindig bennem volt, de a hosszú idő alatt sok minden letisztult. Jól döntöttem, és nem csak magam miatt. Tibbah a legjobb alapot adta, és nekem semmi más dolgom nem volt csak hagynom, hogy az emlékek és a bánat sorokba álljon. Szolgáljon tanulságként ez a szám mindazok előtt, akik jómódban és szeretetteljes családban élnek. Becsüljék meg amilyük van, mert az élet kemény és a mai hideg világban egy perc alatt családok és életek mehetnek tönkre. És a legjobban mindig a gyerekek szívják meg a felnőttek butaságait. Akik viszont eleve hátrányból indulnak, azok küzdjenek és soha ne adják fel, "mert az igazi győztesek ismerik a bukást".

Teljesen más például a Mama, vagy a Soha ne feledd című dalok hangulata és témája. Kíváncsi vagyok, hogy, az oltógatós-odamondós, vagy a bensőséges-érzelgősebb vonal áll hozzád közelebb így 2008-ból visszanézve?
- Inkább e kettő egyvelege, én ezt nyers keserűségnek nevezem. Ezt a vonalat szeretném tovább vinni, mert ilyen az életem, egy kibaszott tragikomédia, de mégis élvezem. Biztosan lesz még bőven tőlem mindkét vonalból. Ugye engem a mamám nevelt fel, és sajnos amikor ez a szám született, ő éppen az intenzív osztályon feküdt. Nagyon meg voltam ijedve, hogy elveszítem, és mint általában, ha bánat vagy öröm ér, ösztönösen írni kezdtem. Nagyon személyes az a pár sor, de mégis azért tettem fel az albumra, mert szerettem volna megosztani mindenkivel, hogy ne féljetek kimutatni az érzéseiteket, és mindenképpen azt akartam, hogy nyoma maradjon. De fellépéseken nem adom le. A Soha ne feledd meg ugye abból jött, hogy minket a Gruppen album idején az ostobábbak le nőgyűlölőztek. Ez amolyan oltás, hogy vegyék már észre, attól függetlenül, hogy csajozunk ezerrel, imádjuk és tiszteljük a nőket.

Ha már 2008, mik az idei terveid a magánéletben és hiphopvonalon?
- Az életemet most szinte teljesen a munkám tölti ki, és ez jól is van így. Szükségem van a pihenésre, mert kicsit megcsömörlöttem a raptől. Írok, ha rám jön, vagy ha úgy érzem, hogy írnom kell, de nem erőltetek semmit. Készülnek új számok új cuccokra, és szokásomhoz híven lesznek meglepetések, de konkrét időpontokkal nem szolgálhatok. A Bloose Broavaz idén is úgy teljesít, ahogy az tőlünk megszokott és elvárható: kijött már a DSP album, Gerysson is megcsinálta a mixtape-jét, valamint elkészült a Rydu 4 is. Hamarosan hallható a Barbárfivérek Tibbah&Deego-féle mixtape-je is, amin a hazai rap krémje rajta lesz. Aki ezen nincs, az nem is számít. Deegótól remélhetőleg hamarosan hallható a Diggieman LP is. Idén tíz éves a Bloose Broavaz, úgyhogy jön egy válogatásalbum és lesz Tibbah 5 is még idén. Én adok a Dühkór-ból egy remixalbumot, és ha minden okés, akkor megtudjátok, milyen egy Rossz Társaság. Aztán ugye a következő szólóm az Amíg a halál el nem választ, de ez nem biztos hogy meglesz az idén. Közben járjuk az országot és terjesztjük az igét. És a Bloose Broavaz mindenek felett! A cél a minőségi igazi hiphop, amihez értünk.

Mennyire követed amúgy az új előadókat, arcokat, illetve mi a véleményed a hazai rap aktuális állásáról?
- Igazából semennyire. Ha valaki olyan jó, akkor az előbb-utóbb eljut hozzám is, de sajnos a mai magyarországi underground-rap helyzete elég soványka. Alakulnak itt a bandák meg a földből nőnek ki nap mint nap az új arcok, de nem ettől lesz raj a magyar hiphopszcéna. Mindenki csak koppint meg játssza a nagymenőt a bandájával. Elmennek stúdióba és felnyomják a lopott Wu-alapokra a pesti nagy dumákat, aztán hazamennek az anyjuk lakásába, beülnek a bőrfotelbe és kérnek aputól pénzt új cipőre. Ez egy nagy kamu, ami ma megy. Sajnos, nem jobb lett az évek múltával, de szerintem egyre siralmasabb. Én igazából nagyon sajnálom, mert vannak itthon nagy tehetségek, de sajnos ez elenyésző a sok szar mellett. Senki nem magát adja, hanem úgy írnak meg úgy rappelnek, hogy eleve az van előttük, hogy ez nagy duma, ez tuti tetszik majd a népnek. Hatásvadász gyerekek ezek, nem mc-k.

Hiphop.hu

Siska Finuccsi: Halott Finuccsi