De ne szaladjunk ennyire előre, elvégre még csak az érkezésnél, s a felvezetésnél tartunk - nos, nehezen lehetett volna megfelelőbb ráhangolást összeszerkeszteni, mint amit Isunak köszönhetett a publikum. A "hallgatós" zenékből, experimentális elektronikából és "megfejtős" techno darabokból összeválogatott szett szépen, folyamatosan szívta magába a közönséget, amely ennek köszönhetően fokozatosan megszállta és belakta a táncteret.
Ekkor jött el a mostanság egyszerűen Clarkként szereplő Chris Clark ideje, aki alapos leckét adott abból, hogyan is néz ki egy igazi dobhártyarepesztő live act. A brit zeneművész, akinek korai munkái inkább a nehezen táncolható elektronikus zenék körébe sorolhatók (az ilyen muzsikákat szokták egy nagyívű gesztussal IDM-nek, intelligens tánczenének címkézni - no hiszen, emlékszünk még arra az időre, amikor az "intelligens" még a drumandbass állandó jelzője volt), manapság némileg dinamikusabb irányba váltott.
Meglehet, így részben elmaradnak azok a gusztusos, élő dobmintákból összeszerkesztett zenei struktúrák, melyek mondjuk a Ted EP-t vagy a Body Riddle albumot jellemezték, ám a helyükbe egyfajta brutálisan energikus, ezzel együtt persze gépiesebb zene került a programba. A látnivalón meglepődött közönség hirtelen azon vette észre magát, hogy valami elképesztően fémes, indusztriális hatású technofolyam ragadja magával.
Kisvártatva felgyorsított breakbeat alapokra ugrált, aki bírta a tempót, a végén pedig szinte már breakcore-szerű valamik szóltak, természetesen hiperűr-sebességgel - s a művészt az se nagyon zavarta, hogy a nagy-nagy energiaátvitel közben néha kicsúsztak helyükről azok a fránya kábelek.
Az éjszaka legnagyobb érdeklődéssel várt eseményének a híres-hírhedt Otto von Schirach és bűntársa, 666 Cent (alias Pándi Balázs) élő fellépése ígérkezett, s ez, mondhatni, be is igazolta a felfűtött várakozásokat. Aki látta az eszeveszett duó tavalyi Sziget-fesztiválos fellépését, nem felejti egyhamar az élő dob-elektronika-guminő párbajt (a többiek meg nyugodtan művelődhetnek e témában a youtube-ról).
Nos, a mostani rendezvény is mellé kerülhet ama képzeletbéli vitrinbe: Otto és társa ezúttal is megcsaholtatták ama bizonyos porcelánkutyákat. A produkció zenei fundamentuma, melyet sátánmetálból, szintén pokoli bootybass/breakcore futamokból és bárgyú popdalokból vett szubverzív hangmintákból raktak össze, már magában is elég pusztító erejű, ehhez jön még hozzá a mindig meglepő színpadi produkció.
Nos, Otto ezúttal is hozta saját szuper antihős imázsát: kifestett arc, hosszú lebernyeg, vérfagyasztó ordítások, melyekről elsőre el sem hiszi az ember, hogy ember torkából származnak. A dobok helyett ezúttal a vasak felett ügyködő 666 Cent egy mágikus maszkkal, s egy még meghökkentőbb sapkával tüntetett - no meg azzal, hogy egy idő után már csak egy XL méretű felnőttpelenkát viselt.
S ha ennyi nem lett volna elég, fönt ugrált a pódiumon egy újabb nem mindennapi fazon, Otto saját hopmestere, Notorious Nastie személyében - mindez élő videoklip-forgatás álcája alatt, számos túlmozgásos ifjú hölgy és úr színpadi jelenlétében: nekik már ürügy sem kellett mindehhez.
S akiből a jó másfél órás brutális zenei kabaré, ordítva-sírva vigadás sem szívta ki az összes energiát, az még kaphatott egy alapos breakcore/junglecore kiképzést is Mesterházytól - hozzátennénk: ilyen előzmények után az ember már szinte gyermeki örömmel fedezi fel a popzenei mintákat és idézeteket még a legelvetemültebb zenében is.