Tavaly jelent meg Esterházy Péter három drámája Rubens és a nemeuklideszi asszonyok címmel. A címadó színműből kibukik megint, hogy a barokk Esterházy egyik nagy metaforája, mint azt már a Harmonia Caelestis-ben is észrevehettük.
Nem-euklidészi idomok (Rubens: Leukipposz lányainak elrablása, 1618) |
Nemcsak a parókás, zenekedvelő felmenők okán, hanem mert ez a kor időbeli távolsága ellenére is leírja - festi! - a mait. Barokk mint posztmodern metafora, nézzük meg Peter Greenaway idevágó filmjét is. Majd menjünk el a Műcsarnok PÍ - Pofonok és Ízlések című beszélgetésére, ahol irodalmárok vesézik ki Esterházy legújabb kötetét. Pofonok nagy valószínűséggel nem fognak elcsattanni, de nem puszta Esterházy-hozsánna várható. A beszélgetéssorozat célja a vélemények ütköztetése -a Szextett-ről való átkeresztelés is ezt a törekvést tükrözi.
Esterházy - ő inkább a szavak Rubense |