Esterházyasított Kékszakállú

SZÍNHÁZ

Kékszakállú herceg a férfi mondai archetípusa: elragadja a nőt családjától, parancsol, tilt, tele van titkokkal, véres pénzzel, régi nőkkel, egyebekkel. Kíváncsi feleségére most ne térjünk ki - ő is archetipikus persze -, hanem nézzük meg, mivé lett a robosztus, mitikus alak századunkban, Esterházy Péternél.

"Azt, hogy a Kékszakállú herceg homokos, impotens, magtalan, illetőleg nő, azt alig említem, annyira magától értődő ebben a mai, irónia és kétségbeesés uralta világban." (Bezerédi Zoltán mackófelsőben A kékszakállú herceg csodálatos élete című előadásban)

Esterházy Péter meséje ("Egyszer volt, hol nem volt, orális közösülésen innen, szodomián túl") a mai Kékszakállúról ("centráljurópblaubart"), aki járt Mauthausenben, '56 után nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, és nők vonulnak át életén, szintén mítosz: korunk mítosza, bekezdésnyi történetdarabkákból összerakva, történet nélkül - ahogy EP-től megszokhattuk. Kékszakállú mai sztorijait a Katona József Színház Sufnijában hétfőn este Bezerédi Zoltán tárja elénk monodráma formájában. A szünet után vége a szatirikus mítoszoknak: Tar Sándor nyers és a kiábrándultságig reális darabja nem véletlenül viseli a Túlélési gyakorlatok címet. Két zseniális író - egyestés mix. "A szex mint a mindennapi ember művészete." A darabra csak ezért a mondatért érdemes elmenni. Ha addig nem bírsz magaddal: fülelj itt.