A Matrushka című előadás nem puzzle. Bár töredékes szerkezetű, és a részek összefüggésben állnak egymással, itt nincs minden darabkának egy fix, cáfolhatatlan helye az egészben. Koncepciója úgy is egységes marad, hogy teret és lehetőséget ad a különböző nézői értelmezéseknek. A darab a klasszikus színház és a kortárs tánc eszköztárával beszél a Nőről, akiről már rég kiderült, hogy nem képletszerűen megfejthető, maximum szituációról szituációra egyre jobban megismerhető. Mindig van beljebb és lejjebb valami új, egy kicsi-én, akárcsak a matrushka babában. Az előadás szerencsére távol marad a lelkizéstől és frissességét humora szavatolja. Köszönhetően a koreográfusnak, Daniela Hernandez Faith-nek, akit - még ha a magyar rajongói oldala azt is állítja -, nem csak a Megatáncból ismerhetünk. A művésznő magyar származású táncos-koreográfus, aki posztmodern táncban szerzett gyakorlatát és diplomáját az Egyesült Államokban és Mexikóban szerezte. Ezen a darabon Carlos Roderoval, a Prospero Társulat alapítójával dolgozott együtt. Rodero barcelonai születésű író és rendező, 2000 óta él Budapesten. Csodakvintett című darabját számos pesti színház (Tivoli, Bakelit Multi Art Center, Nemzeti Színház Stúdió) műsorára tűzte és sikerrel játszotta.