Az úrhatnám szolgálót most ambiciózus asszisztensnek hívják

SZÍNHÁZ

Furcsa ötlettel állt elő Cserje Zsuzsa rendező, amely a nyári színházi uborkaszezonban biztosan ritka üdítően fog hatni: a rövid életű olasz zeneszerző, Giovanni Battista Pergolesi 1733-ban íródott, azaz majdnem háromszáz éves rövidke vígoperáját, az Úrhatnám szolgáló-t modernizálva viszi színpadra. Az eredeti sztori szerint a ravasz szolgálólány elveteti magát morcos gazdájával, de végül mindketten jól járnak, egymásba szeretnek, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A gazdag öregúr elcsábítását végigdrukkolja a kissé együgyű szolga, Vespone. Ez idáig klasszikus opera buffa-történet (librettó). A szerelmi furmány 2009-ben azonban már máshogy alakul, Vespone strici, akinek azonban mostanra jobb ötlete támadt, hogyan gazdagodjon meg. Afféle személyi titkárnak szegődik Ubertóhoz, a gazdag vállalkozóhoz, de igazi célja az, hogy előkészítse a terepet csinos ismerősének, Serpinának, aki majd nagyvonalúan gondoskodik róla is, ha övé már a pénzeszsák. Az üde zenéjű, hétköznapi témájú vígopera jóleső színfolt a 17-18. századi operazene sokszor túlbonyolított, barokkosan zsúfolt, elsősorban történelmi és mitológiai tárgyú operái között. A modern feldolgozás valószínűleg még egy lépéssel közelebb hozza a darabot a nézőkhöz. Érdekesség, hogy Pergolesi 23 évesen írta ezt a kis szösszenetet, eredetileg egy komolyabb hangvételű opera szünetében ment, intermezzóként, de népszerűsége miatt hamarosan önálló műként is játszani kezdték. Magyarországon is többször színre vitték, a mostani előadás eredetileg a Szentendrei Teátrum nyári műsorába készült (augusztus 1-jén látható ott), címe Házasság olasz módra, és június 17-én láthatunk egy előbemutatót a Millenáris Fogadójának Padlásán. (Itt egy amerikai, szintén modernizált előadásból szúrtunk be képet illusztráció gyanánt.)