Van egy darabja Örkény Istvánnak, amit még a bölcsészek sem nagyon ismernek. A Kulcskeresők-et négy évvel halála előtt írta a szolnoki színháznak, a történet egy elveszett kulcs körül bonyolódik, amellyel előbb be kéne zárni, utána meg ki kellene nyitni egy ajtót. Tipikus drámai szituáció: egy lakásba összesereglett, majd bezárt emberek sűrített konfliktusai, jellegzetes, groteszk abszurditással bemutatva. Ahhoz képest, hogy a Macskajáték-ból és a Tóték-ból nemcsak sikeres előadások sora, de remek filmek is készültek, furcsa, hogy még a nehezen értelmezhető, összetett Pisti-t is többször vitték színre, mint a Kulcskeresők-et (azt már nem is említjük, hogy ez az egyetlen, amit olvasni se lehet a neten). Örkény legkevesebbet játszott darabját most műsorra tűzte a kaposvári Csiky Gergely Színház, a rendező Keszég László, zenéjét szerezte Zságer Balázs öccse, Zságer-Varga Ákos, a díszletet Árvai György tervezte. Érdekes kísérlet a Schwajda vezett kaposvári teátrumban.