Egy idős, ránézésre ápolatlan férfi ül a földön, cigarettázik, mellette egy szatyor tele üvegekkel - ezt ábrázolja az a rajz, amely az Alkonyzóna című könyv címlapján szerepel. A napokban megjelent kötet huszonhárom hajléktalan ember írásait, verseit, rajzait tartalmazza. A kiadó előszava szerint az antológiát nem segélykiáltásnak szánták, és nem is társadalomkritikát akartak megfogalmazni, hanem egyszerűen egy értékes irodalmi művekből álló gyűjteményt akartak közreadni. Bevallják, kezdetben voltak kétségeik, de aztán a "sok fércmű mellett igazi gyöngyszemek"-re bukkantak.
Az ismert költő, Háy János által szerkesztett könyv annyiban nem okoz meglepetést, hogy kiderül: a hajléktalanokat is ugyanazok a témák - a szerelem, a szex, a halál - foglalkoztatják, mint szerencsésebb sorsú alkotótársaikat. A legtöbb írásban van ugyan utalás arra, hogy szerzője hajléktalan, hogy az utcán él, hogy éhezik, hogy parkokban mosakodik, de akadnak olyan szövegek is, amelyek teljesen elszakadnak ettől. A saját bevallása szerint egykor katonai, filológusi és lelkészi tanulmányokat is folytató Káliz Endre például egy tragikusan végződő ibériai szerelmi történettel szerepel - versei mellett - a kötetben.
Az antológiában olyan szerzők művei is szerepelnek, akiket a kiadónak nem sikerült felkutatnia, így eleve álnéven szerepelnek, mások pedig maguk kérték, hogy ne jelenjen meg teljes nevük.
A könyvhöz Szőke András filmes és Alföldi Róbert színész-rendező-festő-televíziós is írt egy-egy rövid ajánló szöveget. Utóbbi felteszi azt a kérdést: "Miért van az, hogy ha az utcán, villamoson, a piros lámpáknál udvariasan megszólítanak a hajléktalanok, mindig belenéznek a szemembe? Én pedig soha nem nézek vissza." Alföldi szerint ezek az írások is erről szólnak, "megpróbálnak ránk nézni". A könyv most mindenkinek lehetőséget ad a visszanézésre - a kötet 2200 forintért megvásárolható, és aki akarja, dedikáltathatja is saját példányát a kiadó valamelyik júniusi rendezvényén.