Noha Dalí szenvedélye az irodalom iránt legalább olyan legendás, mint kackiás bajusza, mérhetetlen exhibicionizmusa vagy éppen különcködő viselkedése, könyvillusztrációi helyett a legtöbben mégis elfolyó órái vagy az ablakon kibámuló felesége kapcsán ismerik munkásságát.
A 101 éve született festő pedig szoros kapcsolatot tartott fent kora irodalmi világával: Federico García Lorcához fiatalkorától kezdve egészen haláláig mély barátság fűzte, sőt írással egy időben maga is foglalkozott - magyarul is olvasható Elrejtett arcok című regénye.
Húszéves korától kezdve kísérletezett könyvillusztrációkkal - később első jelentős megbízójával a litográfiákkal akkoriban szintén próbálkozó Picasso hozta össze. Alig harmincévesen már eléri első zajos sikereit: a szürrealisták körében amúgy is kedvelt Lautréamont Maldoror énekei című prózaverséhez készített illusztrációit egész Franciaország méltatja. A kötet aztán élete végéig ellátja Dalít munkával: 1976-ig közel száz, magazinokhoz, illetve könyvekhez készített sorozata jelent meg. Pályafutása alatt többek között Dante, Shakespeare, Freud, Ronsard, Goethe, Boccaccio, Horace Walpole, Lewis Carroll és André Malraux műveit is ellátta képekkel, de illusztrálta Casanova visszaemlékezéseit és Sade márki elbeszéléseit is.
Honfitársához, Picassóhoz hasonlóan illusztrációi egy részét sokszorosított grafikai eljárással készítette, többségében azonban mégis egyedi grafikákat csinált, melyekből aztán nyomdai szakemberek közreműködésével készültek sokszorosított grafikák, jellemzően litográfiák.
Magyar nyelven a következő kötetek jelentek meg Dalí illusztrációival: 1987-ben Dante Isteni színjáték-a, Babits Mihály fordításában, 1991-ben a Pater Noster (a Miatyánk tíz nyelven), 2001-ben pedig egy Rabelais-fordítás, Faludy György tolmácsolásában.