A zöld múzsa

Az egykoron ürmöt is tartalmazó abszint a tizenkilencedik század végének kultikus pálinkája, mely egyitalként felelős számtalan író, költő és festő vízióiért és talán dekadens világképéért is. A zöld múzsa megihlette Verlaine-t és Degas-t, Apollinaire-t és Van Goghot is, s a bohém és komoly irodalmi asszociációkkal egyszerre bíró abszint tökéletes névválasztásnak bizonyult az Andrássy út délfrancia különlegességeket kínáló étterméhez is.

Mit lehet itt enni-inni?
Ételkölteményeket. Érdemes mindenki figyelmét felhívni arra, hogy a francia konyhaművészet hatalmas súlyt fektet az ételek esztétikus tálalására, sokkal nagyobbat, mint például a méretére. Az Abszintban ne számítsunk vízilabdásokat is hatalmas fújtatásokra és övlazításra késztető adagokra.

Cserébe a provence-i konyha autentikus tolmácsolását kapjuk, könnyű vacsorát, melynek már megjelenése is egy légiesebb világba bódít minket. Az ízek pedig - a libamájas előételeket külön ajánljuk - csak fokozzák az érzést; kellemesebb így a beszélgetés is. Rendjén is van ez, a vendégek nagy része színház előtt-után vagy az Andrássyn sétálás közben tér be ide, s lássuk be, dagadó gyomorral és elnehezült szemhéjjal a katarzis is, a testmozgás is jóval nehezebben jön össze.

A délfrancia konyha sajátossága a jelentős mediterrán hatások, a sokféle hal- és tengeri étel, a friss zöldfűszerek dominanciája, az olajbogyó és áldott olajának használata, no meg a saláták hangsúlyozottsága. Mindez jellemzi az Abszint konyháját is - azzal a kiegészítéssel, hogy persze a "komolyabb" étekre vágyók is megtalálják számításukat egy-egy bélszín vagy báránycomb formájában. Az étlap félévente cserélődik (őszi-téli, illetve tavasz-nyári szezon szerint), érdemes elgondolkozni a napi ajánlatokon is.

Az abszint és a borok is egyaránt komoly figyelmet kaptak az itallap összeállításakor. Előbbiből hat-nyolcféle kapható, a feketétől a pirosig sokféle színben - ürmöt a szabályoknak megfelelően elenyésző mértékben bár, de ezek is tartalmaznak. Legautentikusabb a Pernod - szívesen bemutatják nekünk a fogyasztás rituáléját is. Magunk étkezés előtt nem javasolnánk - az ánizs penetráns íze egy időre megbénítja ízlelőbimbóinkat, ami meglehetős pazarlás a fentebb taglaltak ismeretében. Utóbbi kiválasztásakor nyugodtan hagyatkozzunk a pincérre.

Hogy néz ki mindez?
Otthonosan egyszerű, világos-drapp színeivel, elegáns, de nem ünnepélyeskedő belső tereivel a földszint az egyértelmű vendégcsalogató, de ahogy a jó idő ránk köszönt, a terasz is benépesül. A galériát főleg csak nagyobb csoportoknak ajánljuk, meghittsége elmarad az alsó szintétől. Hétfőn, csütörtökön, pénteken és szombaton egy tangóharmonikás bácsi is feltűnik, afféle második házigazdánk ő a pincérek után, vázát kerít a virágoknak, bókol a hölgyeknek - mindez valahogy beleillik a képbe, és otthonos, pedig az utcára kilépve már nem is értjük, hogy illhet ez a 21. századba.

Van-e története?
Mivel az étterem mindössze négyéves, érdemes inkább a legendás ánizspálinka, azaz az Abszint névadója kultúrtörténetét végigtekinteni.

Amit még feltétlen érdemes tudni:
Az esti órákban hamar megtelik a hely, érdemes asztalt foglalni - ez különösen a hétvégére igaz. Havonta egyszer egy-egy híresebb pincészet boraiból tartanak kóstolót, a hat-nyolc fogásos borvacsora ára is kedvezőnek mondható, s ezen alkalmakra jó előre váltsunk jegyet, ha részvételt tervezünk.

Árak:
Levesek és desszertek 6-800 forinttól, abszintok 8-900 forint, saláták, főételek 2-3000 forint. Felső kategória.