Mielőtt azonban a gitároké és a rockzenévé lenne a főszerep, a francia Les Tambours Du Bronx ütősei pörgetik fel a közönséget. A tucatnyinál is több taggal felvonuló gallok fékezhetetlen energiával csépelnek mindent, ami a kezük ügyébe kerül (főként hordókat), és ez az energia ideális esetben a közönségre is átterjed.
Amennyiben tehát minden a forgatókönyvnek megfelelően alakul, akkor már meglehetősen felpörgetett nézősereg várja majd a Mando Diaót. Attól nem kell félni, hogy úgy járunk, mint amikor szerdán a Ska-P által felforrósított hangulatot kissé lehűtötte az inkább sziesztához illő Morcheeba, ugyanis ez a fiatal svéd zenekar borítékolhatóan a Sziget egyik legenergikusabb koncertjét adja majd. A Mando Diao ugyan érezhetően brit hatások alapján írja dalait, ami nálunk sokak számára még mindig egyenlő az Oasis középtempós dalparkjával, ám erről szó sincs, a Mando lelkes és erőteljes előadásmódjáról keveseknek fog a "britpopozás" eszébe jutni. Amúgy is egyre nagyobb sztárnak számít a zenekar Európában (Nagy-Britanniát leszámítva), örüljünk neki, hogy most kaphatjuk el a fiúkat.
Háromnegyed nyolckor aztán már az sem lesz túl lényeges, hogy tényleg megfeleltek-e a svédek az elvárásoknak, hiszen a Tankcsapda fellépése évről évre hatalmas tömeget vonz. Vélhetően mindez idén sem lesz másként, Lukács László szövegeit megint tízezrek fogják majd fejből fújni - magyarán az egyik legbiztosabb befektetés a szervezők részéről. Sokan lesznek, akik a Tankcsapda koncertjét tekintik majd a nap fő programjának, pedig azért utánuk sem kezdők fognak zenélni.
A Korn kapcsán már sokszor elmondták a szervezők, hogy évek óta ezrek követelik a Nagyszínpadra a stílusteremtő nu-metal csapatot. Most a rajongóknak végre alkalmuk lesz bizonyítani lojalitásukat, hiszen Jonathan Davis és társai kapták meg a fő műsoridőt - igaz, a megtért gitárost, Brian "Head" Welchet már nem hozták magukkal. Akárcsak a tegnapi Underworld-koncert esetében, most is van egy kicsit megkésettség-érzete az embernek, hiszen a Korn pár éve inkább aktuális volt. Mindenesetre most itt lesz, és remélhetőleg megmutatja, miért tartják a műfaj egyik legjelentősebb bandájának, no meg azt is, hogy miként öltöztették flancos új ruhákba a jó öreg metalt.
A többi színpad már csendesebb lesz, bár például a Világzenei Színpadon a Besh-o-droM garantáltan megtáncoltat mindenkit, aki háromnegyed nyolc tájában a környéken jár. Aki mégis lemaradna a balkáni, roma és még ki tudja, milyen stíluskavalkádról, az még pótolhatja, amikor a Sziget utolsó napján, hajnali fél egykor lép fel a zenekar a Roma Sátorban.
Tavaly a Világzenei színpad egyik legsikeresebb koncertjét a brit Oi Va Voi adta, és most ráadásra készülnek, rögtön a Besh-o-droM után. A Kelet-Európába és a jiddis népzenébe kalandozó, eredendően elektronikus zenében utazó együttes azóta felvett még egy lemezt, és azon ugyan nem lesz rajta az A csitári hegyek alatt című népdalunk, mégis bátran ajánlható mindenkinek, aki talán visszarettenne a Korn zúzásától.
A Partyaréna legnagyobb neve a brit sztár DJ, Luke Slater lesz, aki már szintén nem először teszi tiszteletét hazánkban. Szombaton a Wan2 színpad ugyan nem tud Hellacopters- vagy Turbonegro-szintű külföldi zenekarokkal szolgálni, viszont Marcel vagy a Zagar zenéje bizonyára sokakat fog odacsalogatni.