Lámpaoltás előtt

Gőgös Gúnár Gedeon, Mosó Masa, Kisvakond, Mikkamakka és Momo: a hetvenes, nyolcvanas években ők voltak az ábrándos gyermekkor első főszereplői. A sokszor harmincnál is több  kiadást megért könyvek most új kiadásban kaphatók, játékos kedvű, gyermeklelkű olvasóink pedig akár a kilenc legismertebb könyvet is megnyerhetik.

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy Lázár Ervin válogatottjánál szerencsétlenebb társaságot csak a Százholdas Pagonyban találni, hiszen Bruckner Szigfridtől kezdve Nagy Zoárdig bezárólag mindegyik figurának kijut legalább egy olyan nyavalya, melyet freudista körökben a legnagyobb jó indulattal is előrehaladott jelzővel illetnének. Igen ám, de ezek a furcsa lények - talán épp hiányosságaik, gyengeségeik miatt - szeretik egymást, sőt, ami még fontosabb, végtelen szeretetükben is figyelnek egymásra. Lázár Ervin bizonyára nem értene vele egyet, hogy gyermekmeséi köré a "belső értékek a fontosak" jelmondattal bölcseleti, esetleg életviteli hátteret kerítsünk, ugyanakkor az is tény, hogy a legjobb gyerekkönyvek mindig azok, melyek titkon egy kicsit a felnőtteknek is íródtak.

Lehet, hogy Vacskamati a maga szeleburdiságában senkire sem figyel oda igazán, és egy kicsit talán túlontúl kotnyeles is, ám titkon azért mindenki szereti. Igaz, hogy Dömdödöm a nevén kívül mást se mond, de azért a többiek így is megértik a szavát. Ahhoz sem fér kétség, hogy Szörnyeteg Lajos kicsit lassú gondolkodású - ráadásul elég csúnyácska is -, de a szíve akkora, hogy lerajzolni sem lehet. A Négyszögletű Kerek Erdő lakóinak kivétel nélkül megvannak a maguk hibái - kalandjaik nagy része is tökéletlenségükből fakad -, ám jócskán akad olyan tulajdonságuk is, melyért csak kedvelni lehet őket. Mikkamakka - aki nem ismerné: ő a csapat vezéregyénisége - pedig csupán azt sugallja, hogy egyedül az utóbbi számít.

Znedek Miler - Eduard Petiska: A Vakond nadrágja
1954 őszén a cseh Barrandov stúdió egyik munkatársa, bizonyos Zdenek Miler megbízást kapott, hogy készítsen oktató-nevelő célzatú filmeket a "nagy szocialista béketábor" gyermekei számára. Az ihlet nehezen jött, mivel Miler olyan karaktert akart találni, amely még nem szerepelt egyetlen rajzfilmben sem. Egér, kacsa, róka, farkas, kismadarak már kilőve, így nem csoda, hogy bő két év és egy szerencsés botlás kellett ahhoz, hogy megszülessen a közép-európai rajzfilmgyártás egyik legnagyobb klasszikusa. A botlás szó szerint értendő: Miler egy alkonyi séta során átesett egy vakondtúráson.

A máig legismertebb darabot 1957-ben, a velencei filmfesztiválon mutatták be, ahol rögtön első díjat kapott. A Kisvakond - mint minden film elején - egy földkupac alól bukkan elő egy szöget, egy madzagdarabot és egy biztosítótűt szorongatva. Meglát egy száradni kitett, szél lengette zsebes nadrágot, amibe azonmód beleszeret, így innentől kezdve már csak az a cél vezérli, hogy szert tegyen egy ilyenre. Kalandjai során összefut egy segítőkész békával, egy falánk hernyóval, egy ügyes nádirigóval, egy erősen vihogó kisegérrel és még sok állattal - majd végül persze meglesz a világoskék nadrág, aminek csodálatos, terebélyes zsebei vannak, ami igen praktikus, hiszen itt elférnek a kincsek (mint a szög és a biztosítótű, ami korábban a föld mélyén pihent).

A szófukar Kisvakond különösebb reklámot nem is igényel. Egy generáció nagy kedvence volt, miközben Közép-Európa egyik legjobb rajzfilmes importjának bizonyult. Az alkotótársak közül kiemelésre érdemes Jaroslav Kricka és Milos Vacek - akik a rajzfilmek hangulatát remekül aláfestő zenéket szerezték, illetve Eduard Petiska, aki néhány forgatókönyv mellett a több mint 5 millió példányban eladott könyvváltozatok szövegét is írta.