Trombitával az apartheid ellen

A Dél-afrikai Köztársaságról valószínűleg a legtöbbünknek homályos képe van: történelemből tanultunk valamit a búrokról, aztán hallottunk egyet s mást az apartheidről és Nelson Mandeláról, de az egész valahogy olyan messze van. Az afrikai gyökerű zenét tekintve, Jamaica után is legfeljebb a Zöld-foki szigetekig sikerült eljutnunk, ahonnan a mostanában felkapott Cesaria Evora származik. Nos, a Dél-afrikai Köztársaságot még ettől az országtól is mintegy 4500 kilométernyire délkeletre találjuk. A távoli vidékről világhírű zenészek "játszótársa", Hugh Masekela érkezik hozzánk zenei nagykövetként - közvetítő koncertjét a Millenárison tartja, április 5-én.

Masekela már öreg rókának számít a szakmában: leghíresebb dalát, a Grazin' In The Grass-t 1968-ban rögzítette, ő maga pedig jó harminc évvel az előtt született a dél-afrikai főváros, Johannesburg közelében lévő Witbankben. Zenei pályafutása ötévesen indult, szülei ekkor íratták be egy zongorakurzusra, ahova aztán lelkiismeretesen járt is tovább - egészen tizenhárom éves koráig. Ekkor történt ugyanis, hogy a helyi mozi műsorára tűzte a Young Man With A Horn (Fiatalember kürttel) című Kirk Douglas-filmet, aminek hatására a kis Masekela el is döntötte, hogy márpedig ő trombitálni fog. Egészen hamar bele is tanult, olyannyira, hogy pár évvel később már abban a Huddleston Jazz Bandben fújta a rezet, amelyet az apartheidellenes mozgalom egyik vezetője, Trevor Huddleston irányított.

A zenekarvezető rendszerellenessége (és bőrszíne) nem sokáig kerülte el a hatalmon lévők figyelmét: a rebellis Huddlestont rövid időn belül deportálták. Masekela ekkor még - rendkívül fiatal lévén - egyszerűen csak alapított egy másik zenekart, nem zavarta a tarthatatlan politikai helyzet. Hozzáállását remekül jelzi a Jonas Gwangwával közös új formáció neve is: Merry Makers of Spring, azaz Boldog Tavaszcsinálók. A dél-afrikai zenész fiatalkora még ennek a bohóságnak a jegyében telt el, egyik bandától a másikhoz csapódva olyan helyi dzsesszegyüttesek tagja lehetett, mint az Alfred Herbert's Jazz Revue vagy a Jazz Epistles, amelyben Abdullah Ibrahim és Kippie Moeketsi mellett játszott a korábbi zenésztárs, Gwangwa is. Masekela részt vett a dél-afrikai Broadway legnagyobb húzásában, a King Kong musicalváltozatának elkészítésében is, melynek során megismerte leendő feleségét, Miriam Makebát is.

A felhőtlen zenélgetés azonban nem tarthatott sokáig - Masekelának rá kellett jönnie, hogy feketeként őt is akármikor deportálhatják, de a legjobb esetben is alsóbbrendűként kezelik saját hazájában. Ezért 1960-ban először Londonba ment, ahol a hegedűvirtuóz Yehudi Menuhin segítette őt abban, hogy a Guildhall School of Musicban folytathassa zenei tanulmányait. Nem sokkal később már New Yorkban látjuk, olyan zenészek társaságában, mint Dizzy Gillespie, Louis Armstrong vagy Harry Belafonte. Miközben hősünk egyre szélesebb körben ismertté vált, hazájában sorra mészárolták le barátait, egykori zenésztársait. Masekela mindenképp haza akart térni, de szerencsére Belafonte lebeszélte róla, mert azt gondolta, ilyen nagy szájjal biztosan nem úszná meg. A dél-afrikai maradt hát Amerikában, belecsöppent a hippimozgalomba, ami egészen kedvére vált, hiszen - már csak hazája eseményei miatt is - zsigerből ellenzett minden háborút. Közben, mintegy mellesleg, olyan zenészekkel lógott együtt, mint Jimi Hendrix vagy az R&B keresztapjának tartott Sly Stone.

1968-ban aztán megcsinálta az ominózus Grazin' In The Grass-t, amely később az életöröm popzenébe oltott himnuszává vált, holott Masekela kábé fél óra alatt, amolyan dzsesszlemezre való populáris töltelékként írta a számot. Ekkor tetőződött be lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy míg ő sikert sikerre halmoz, addig hazájában még mindig tarthatatlan a helyzet. Ha nem is egyből a Dél-Afrikai Köztársaságba, de azonnal visszatért a fekete kontinensre. Kezdetben a nigériai afrobeat-király Fela Kutival játszott együtt, majd a ghánai Hedzollah Sound nevű zenekarban kapott helyet. Botswanában zeneiskolát alapított, ahova viszont 1985-ben betörtek az apartheidisták, és hatalmas puszítást vittek véghez. Masekela belefáradt a harcba, megint szedte a cókmókját, és újra Anglia felé vette az irányt. Itteni legjelentősebb koprodukciója a Simon and Garfunkelből ismert Paul Simonhoz kötődik, akit az úgynevezett Graceland-turné során kísért. Masekela végül csak Nelson Mandela kiszabadulása után tért vissza Dél-Afrikába, azóta is ott él. Jelenleg a fiatal tehetségeknek szenteli legtöbb idejét: barátaival együtt egy olyan rendszer kialakításán dolgozik, amelyben hazájának nemcsak ifjú zenészei, de más művészeti ágak képviselői is minél több lehetőséget kaphatnak képességeik kibontakoztatására.

Az április 5-i koncert is ennek a törekvésnek a jegyében zajlik: ha nem is honfitársak, de a kortárs dzsessz ifjú reménységei segítik Masekelát. Tiszteletét teszi például a montreux-i dzsesszfesztivál White Saxophone-díjával kitüntetett Saweto Kinch, akit brit színtéren a műfaj egyik legfigyelemreméltóbb tehetségének tartanak. Mellette az izraeli származású Yaron Herman fog zongorázni a maga huszonöt évével - úgy, hogy zenéléshez viszonylag későn, tizenhat éves korában kezdett csak el gyakorolni hangszerén. Magát a zenét illetően pedig a Masekelára jellemző sajátos elegyre számíthatunk: laza dzsesszes R&B, kis dél-afrikai jellegzetességekkel megspékelve, amibe újabban még az urban soul és a hip-hop elemei is belekeverednek. Ha pedig kellőképpen át tudjuk adni magunkat a zenének, egykettőre az is kiderül, hogy nincs is olyan messze az a Dél-Afrika.

Hugh Masekela - Millenáris Teátrum (II., Fény u. 20-22.), április 5., 20.00.
Jegyár: 6000 / 6900 Ft

Apats Gábor