Smasszerok, indiánok, harcos asszonyok

Heti könyvajánlónkban az orosz lágerirodalom egyik kevésbé ismert, ám annál jelentősebb művét, a hazai női irodalom egyik legnagyobb reménységének friss regényét és egy önjelölt antropológus indiánokról írt meséjét szemléztük. Játsszon velünk és nyerjen könyveket!

Tartalom:
Lövésünk sincs a Szovjetunióról. Talán ez villan be először, amikor az ember Dovlatovot olvas. Na persze, honnan is tudhatnánk bármit? Be lehet gyűjteni a történelmi ismereteket, statisztikákat, ilyesmi, kikérdezni azokat, akik még működés közben látták a "nagy kísérletet" -, de ebből vajmi kevés fogalmunk lesz a mindennapokról.

A GULAG-ról, az orosz büntetőtáborok világáról tonnaszám áll rendelkezésre irodalom: Szolzsenyicin, a nagy klasszikus, emellett egy rakat ilyen-olyan könyv, film, dokumentumfilm. Kinek-kinek ízlése szerint. Egy területtel azonban, mintha nem foglalkoznának sem az írók, sem a történészek. Az őrökkel.

Dovlatov őr volt egy szibériai fogolytáborban. Az író a hatvanas években sorkatonai szolgálatát töltötte a Komi köztársaság egyik fogolytelepén: nem politikaiakra, köztörvényesekre vigyázott. Nem kell ezen csodálkozni, egy időben Magyarországon is soroztak ÁVÓ-sokat. Szóval nagyjából az isten háta mögött vigyázott gyilkosokra, erőszaktevőkre, tolvajokra.

A Zóna az itt szerzett élményekről szól. Arról a táborról, ahol az őrt csak annyi különbözteti meg a rabtól, hogy kicsit jobb állapotban vannak a kincstári göncei, és puska van a vállán. A semmi közepén őrizni válogatott gonosztevőket: egyenes út a teljes elállatiasodáshoz -, na meg az alkoholizmushoz.

És közben megláthatjuk a dicsőséges Szovjetunió azon arcát, amit mindenki elől próbált elrejteni: a tisztek totális csődjét és közönyét, a csak észtül értő őrkutyákat (hiába, észt volt a kiképzőjük), a szakaszszinten használt egy darab óvszert, és természetesen töménytelen mennyiségű vodkát. Brutálisan abszurd történetek, szárazon, tárgyilagosan.

Leszerelése után Dovlatov a kallódó orosz értelmiségiek életét élte. Dolgozott újságíróként, írt - persze művei, mivel a hatalom által preferált realizmus helyett a valóságról szóltak, nem jelenhettek meg. Aztán 1979-ben emigrált az USA-ba. Itt megtalálta a számítását: kötetei itt jelentek meg, orosz nyelvű újságot szerkesztett, és könyvei innen szivárogtak vissza szülőhazájába, hogy írójukból az orosz kortárs irodalom egyik legkedveltebb alkotójává váljon.

Hogy mit vitt magával Amerikába az orosz emigráns? Erről szól a kötet másik kisregénye, A bőrönd. A novellafüzér egy bőröndbontás eredménye. Dovlatov sorra veszi otthonról hozott cuccait, és a hozzájuk kötődő emlékeket: rövid nepper-karrierjének állít emléket a finn nylonzoknikkal, egy újabb katonatörténet egy tiszti öv láttán, de itt van az a fél pár cipő is, amit a leningrádi pártfőtitkártól lopott el egy szoboravatón.

Kinek ajánljuk?
Aki szeretne többet látni a Szovjetunióból annál az egységes rózsaszín foltnál a történelmi térképek jobb szélén. Aki a szovjet rögvalóság közben szeretné betegre röhögni magát. És annak, aki szeretne fogalmat szerezni arról, hogy milyen körülmények között töltheti most büntetését Mihail Hodorkovszkij, egykori olajbojár.

Barsi Szabó Gergely

Megjelent:
Az Európa Kiadó gondozásában

Ára:
2600 Ft