A Vámpírok bálja 1967-es premiere óta úgy az egyik legismertebb klasszikusa a vámpírfilmek történetének, hogy a jellemzőnek mondható rémisztgetés helyett egész más eszközökkel bűvölte el a közönséget. Roman Polanski gyerekkora óta kedvelte azt a fajta borzongást, ami közben mégis jót derül az ember, és ezt próbálta filmjében is adaptálni azáltal, hogy - bevallása szerint - nem komédiát készített, hanem egy mesébe foglalta a történetet.
A Vámpírok bálja sztorijában Abronsius professzor és segédje, Alfréd a havas Erdélybe érkeznek, hogy vámpírokra vadásszanak. Miközben a rettenthetetlen tudósok a vérszívók nyomait kutatják, számos kalandba keverednek, amit csak bonyolít az Alfréd és a helyi fogadós lánya közötti szerelmi szál, amibe harmadikként éppen a vámpírgróf csöppen.
A film elkészülte után mintegy húsz évvel jött csak az ötlet Andrew Braunsberg hollywoodi producertől, hogy dolgozzák fel a történetet zenés színpadi formában. Polanski rábólintott a kezdeményezésre azzal a feltétellel, hogy ő írja és rendezi a darabot is. A produkció elkészült, és nemhogy az első feldolgozást felügyelte mindvégig a szerző, de ezután a világon bárhol mutatták is be a Vámpírok báljá-t, mindenütt ellenőrzött minden egyes részletet, hogy az a leghitelesebben tükrözze az eredeti alkotást és persze saját elképzelését.
A musical feldolgozás mondhatni eleve sikerre volt ítélve, hiszen a nemzetközi színtér húzónevei szálltak be a produkció elkészítésébe. A zenéért Jim Steinman felelt, aki olyan világsztárokkal dolgozott együtt, mint Meat Loaf, Bonnie Tyler, Barbra Streisand vagy Céline Dion. Steinman saját stílusát gyakran nevezték teátrálisnak, a rockzene és az opera egyvelegének, így tökéletesen passzolt a képbe. Habár a '74-es, első musical bemutatója után hosszú időre letett a színházról, a Vámpírok bálja kedvéért mégis visszatért ehhez a műfajhoz.
A produkció szövegkönyvét és dalait Michael Kunze írta, aki szintén neves előadókkal dolgozott együtt, majd tért meg a színházhoz. Elsőként vitte színre az Evita musicalt, Németországban pedig ő honosította meg gyakorlatilag az összes nemzetközi hírnevű szuperprodukciót a Macskák-tól Az operaház fantomjá-ig.
A kezdő csapat tehát összeállt, a mű megszületett, a fogadtatás pedig elsöprő siker volt 1997-ben, a bécsi Raimund Színházban. Az előadásokra folyamatosan elkapkodták az összes jegyet, a darab pedig ahogy elvándorolt Stuttgartba, az eladási csúcsok úgy futottak utána. A produkciót már bemutatták Tokióban, Hamburgban és Varsóban is, hogy itt kössön ki, Magyarországon, ahol már két éve dolgoznak a megvalósításán, és jövő nyáron végre megéli premierjét.