Mokka Restaurant

Magyarországon is felnő lassan egy réteg, melynek kifejezett igénye, hogy ne csak alkalmakkor járjon étterembe, ugyanakkor felismerte, hogy az igényes étkezés és az ízek élvezete nem csak barokkosan elegáns és feszélyező környezetben lehetséges. Sőt, az étel is jobban esik, és több időnk marad élvezni, ha egy kifejezetten hátradőlésre és beszélgetésre is tervezett térben fogyasztjuk el. A Mokkát társasági helynek, lounge-nak tervezték, de ettől még nem kell azt gondolnunk, hogy az ételekre nem figyelnek oda. Sőt, még a borlapjuk is erősen válogatott.

Fél órája vagyunk még csak a Mokkában, bemutatkozott Béla, aki segíteni fog a fogások kiválasztásában. Italokat is rendeltünk már, mikor az ajtó előtt megáll a köztársasági őrezred A8-asa, mögötte még két nagy fekete autóval, aztán különösebb feltűnés nélkül bemasíroz egy tízfős társaság. Leülnek a dobogóra, egy testőr kifelé nézeget, ő nem is eszik, de összességében semmi kavarodást nem okoznak.

Mégis van a dologban valami komolyság, később rá is kérdezünk a tulajnál, a görög miniszterelnök volt, bár nem jelentkezett be előre. Akkor már rákérdezünk; járt itt Bernie Ecclestone-tól Steven Spielbergig mindenki. Sorolhatnánk, de nem állna jól. Elégedjünk meg annyival: nem véletlen.

Vissza Bélára: ahogy az összes pincér a Mokkában, nem leereszkedő, nem túlzott a jelenléte, egyszerűen segít, meg lehet vele beszélni a részleteket is. Sőt, ha kérjük, sommelier-nek is felcsap, hogy ne kelljen megválni tőle.

Közben körülnézünk, a Mokkát azért összerakták. Nem látszik hodálynak, mégis százszámra (egyszázra és valamivel többre) vendéget képes fogadni. Nem csoda, rengeteg a kis zúg, ami ad némi intimitást, de ha éppen arra szottyanunk, hát a bárpultnál is hercigeskedünk. Feltűnő, hogy a kétfős asztalok is elég nagyok és kényelmesek, sok helyen erre már épp nem figyelnek. A falakat-polcokat mediterrán és valamelyes észak-afrikai motívumok és színek jellemzik, a világítás is kellemes.

Eddigre végignézzük az étlapot is: a legközelebb akkor járunk az igazsághoz, ha magyar nyelvre fordított fúziós konyhát emlegetünk, olasz, francia és magyar sarokpontokkal, de erős a (szintén magyarított) thai konyha is. Akad az étlapon kardhal, languszta, királyrák, feketespagetti, de vaddisznó és mangalicaszűz is.

Az előételek közül a Libamáj Creme Brule-t mindenképpen ki kell emelnünk, s persze azt, hogy itt ehhez a világhírű Szepsy-pincészet hatputtonyos aszúja mellé - mondhatni, természetesen, hiszen jobb helyeken a világban ez szinte alap. Ha megtetszenek a tapasok, a hatféle ízelítő két embernek épp megfelel előételnek. Tippünk és Béla későbbi megerősítése szerint a heti menüt a piacokon beszerezhető idényjellegű alapanyagokhoz igazítják.

Külön jó, hogy a napközben menüétkeztetés is folyik, 1500-1800 forintból háromfogásos, tökéletes ebédet ehetünk itt. Ami elsőre talán banálisnak hangzik, de aki megélte már azt a kínt, amit a munkahely közelében levadászandó jó és elfogadható árú étterem jelenteni tud, egyből megérti, miért is kell ezt kiemelni.