Indusztriál legenda posztmodern gesztusokkal

Ismét hazánkba látogat a szlovén ipari elektronikus zene hősalakulata: a Laibach legénysége. A Laibach vendégszereplése említésre méltó esemény az indusztriál zene rajongótáborán kívül is: amit ez a zenekar már több mint 25 éve művel, az nem pusztán politikai mozgalomba oltott szlovén kísérleti zene, hanem maga a posztmodern teória megtestesülése.

A Ljubljana melletti bányászfaluból induló Laibach zenei feldolgozásai révén vált nemzetközileg ismertté. 1987-es albumukon az osztrák Opus nevű banda Live is Life című népi mulatós rockhimnuszát Life is Life címmel komor hangulatú katonai indulóvá változtatták. Ráadásul az egyik refrént németül éneklik, ami elég baljóslatú asszociációkat kelt az emberben. Hozzányúltak a Beatleshez és a Rolling Stoneshoz is. A Queen One Vision című számából - az amerikai filmrendező, Griffith filmjére utalva - Geburt einer Nation címmel német nyelvű náci propagandadalt kreáltak. Vagy annak paródiáját - a Laibachnál sosem lehet tudni, hogy miközben egyaránt találékonyan merítenek Wagnertől és a popkultúrából, számaikat célzott paródiának vagy szellemdús játéknak szánják-e.

Egy biztos: amikor a Laibach tagjai azt nyilatkozták: "nem hiszünk az eredetiségben", nem csak a tőlük sokat merítő Rammsteint mentették fel egy nagyvonalú gesztussal, hanem egész életművüket kommentálták. A Laibach fekete bőrszerkós rockbandaként is szívesen ad művészeti manifesztumnak ható nyilatkozatokat, és ha ők így tesznek, mi is észrevehetjük, hogy a fent idézett mondat - és a zenekar egész munkássága - a posztmodern maga. Az eredeti művek át- és újraértelmezése, a kontextusokkal való félig komoly, félig játékos kísérletezgetés ugyanis tipikusan a posztmodern művészet eszköztárába tartozik. A Laibach története nem is folytatódhatott volna stílusosabban annál, hogy maga is forrássá vált: a Frankie Goes To Hollywoodtól kezdve Marilyn Mansonon át a Rammsteinig előszeretettel és büszkén loptak tőlük.

1980-as indulása óta a Laibach többször feltámadt poraiból, és újra hangba és képbe költi a politikusok hatalomvágyát, az ideológiák hurráoptimizmusát vagy a mainstream popzene egyszerűségét. Magabiztosan jelentették ki nemrég: "A Rammstein nem lop tőlünk, csak egyszerűen inspirálja őket a zenénk. Ez teljesen legitim dolog. Örülünk, hogy csinálják. Felosztjuk a terepet: a Rammstein gyerekeknek való Laibach - a Laibach felnőtteknek szóló Rammstein."