A Titanic-kiállítás végre elérkezett Magyarországra is: 1991 óta a világ 18 országában tekinthették meg az érdeklődők, összesen 16 millióan. Persze ha úgy vesszük, valószínűleg jobban jártunk azzal, hogy nálunk csak most mutatják be a hajóról felhozott tárgyakat, hisz ezek száma folyamatosan gyarapodott a 16 év alatt - most már hét tengeralatti expedíció szerzeményeiből válogathatunk, míg a kiállítás indulásakor csupán egyetlen merülés eredményét tárták a látogatók elé.
A hajó tragédiáját 1985-ig csak különféle felvetések övezték, a roncs pontos helyét ugyanis csak ekkor (több mint 70 esztendővel a katasztrófa után) határozta meg egy oceonográfus, bizonyos Robert Ballard. Ezután pedig még két év tudományos munkája kellett, hogy csapatával le is merülhessen a körülbelül 4000 méter mélyen fekvő maradványokhoz - olyan tengeralattjárókat kellett készíteniük, amelyek képesek ekkora távolság megtételére, és persze (a távirányítható kamerák és mozgókarok segítségével) különösebb sérülés nélkül be tudnak gyűjteni mindenféle leletet.
Végül is sikerült annyira finom érzékelésű robotokat építeniük, hogy a legtörékenyebb tárgyak (porcelánvázák, kristálypalackok, szemüvegek) is épségben kerültek fel a felszínre. Összesen körülbelül 5500-ra tehető azon tárgyak száma, amelyek ily módon kerültek ki a roncsból, ezekből a tárlat látogathatói is megtekinthetnek több százat. Természetesen nem csak az egykor személyes, mára közszemlére tett tárgyak puszta látványa az, ami vonzó lehet a kiállításban: a rekonstruált kabinok és gépházak, de még inkább a zenei és fényhatások szinte tapintható közelségbe hozzák a hajó első és egyben utolsó útját - az egyik teremben még egy valódi jéghegyet is megérinthetünk.
Emellett persze megismerjük az utasok történetét is, nem csak a kiállított tárgyakon keresztül: a belépésnél például minden látogató kap egy beszállókártyát, amelyen a Titanic egyik utasának adatai, valamint az életrajza található. Ezután az úgynevezett Emlékfalon is megkereshetjük "magunkat", illetve a ránk vonatkozó bejegyzéseket. Annak idején egyébként az utaslista összeállítása is gondot okozott a katasztrófa ügyében nyomozóknak, a Titanicra ugyanis még az indulás előtti utolsó pillanatban is lehetett jegyet váltani, így az egyetlen teljes névsort az érkezőket regisztráló utaskísérők készítették - ami aztán a hajóval együtt odaveszett.
Természetesen - mint gyakorlatilag bárhol a világban - itt is találkozhatunk magyarokkal: a Titanic előtt több más hajón is pincérkedő Reischl Mátyás például túlélte a katasztrófát, de ezután olyannyira elege lett a tengeri kalandokból, hogy inkább nyitott Sopronban egy hentesüzletet. Életben maradt a szintén soproni Hoffer Lujza is, és a kivándorolni készülő Kisik Antal és felesége is épségben megérkezett New Yorkba. A teljes utaslista egyébként csak 2006-ban került fel az internetre, bár egyes nevek (és a hozzájuk kapcsolódó történetek) már korábban is ismertté váltak, például a bevezetőben említett film segítségével.
Annyi bizonyos, a kiállítás épp jókor érkezik, hogy segítsen megidézni a majdnem pontosan 95 évvel ezelőtti tragédiát, hisz akik még valóban emlékezhetnek rá, azok szinte már mind halottak. Egyes források szerint az utolsó Titanic-túlélő 2006-ban hunyt el, mások azt mondják, két utas még ma is életben van - róluk viszont nem bizonyítható, hogy valóban a hajón voltak, ők pedig nem emlékeznek rá, hiszen mindketten csupán első esztendejüket taposták akkor.
A kiállítás csak szeptembertől látható a volt Millenáris Parkban, vagyis a Jövő Háza Központban, de elővételben már április 16-tól válthatunk jegyet az interneten, a Szépművészeti Van Gogh-kiállításánál már megismert, idősávos rendszerben.
Titanic kiállítás - Jövő Háza Központ (II., Fény u. 20-22.), 2007. szeptember 2 - november 26. Jegyár: 1900-3900 Ft.