Az ívet egy szomorú esemény törte ketté, amikor 1996-ban Chamberlin és a turnén szintén résztvevő Jonathan Melvoin billentyűs egy New York-i hotelszobában túladagolta magát. Az eset nem vetett túl jó fényt a zenekarra, Melvoin meghalt, Chamberlaint pedig letartóztatták. Erre válaszul Corgan kidobta Chamberlaint a zenekarból, így a Smashing Pumpkins 1998-tól trióként működött tovább.
Abból, hogy a megmaradt három tag olyan nyilatkozatokat tett, hogy a rock lejárt, és a jövő az elektronikus zenéé, arra lehetett következtetni, hogy a Smashing Pumpkins új utakat keres. A Batman és Robin című filmhez készült The End is the Beginning is the End című szám már jelezte is ezt. A dal bár sokban hasonlít a Bullet With Butterfly Wings-hez, sokkal több elektronikus hangszert, effektet és kiegészítő dobgépeket használ.
The End is the Beginning is the End a legjobb hard rock előadás kategóriában nyert Grammyt |
Az 1998-as Adore albumon még inkább látszott, hogy a Smashing Pumpkins elfordult a hagyományos gitár-basszus-dob szentháromságtól. A rajongóknak viszont idegen volt ez a hangzás, így az új lemez nem is tudott olyan sikert elérni, mint a Mellon Collie, és a kritikusok egyöntetűen bukásnak értékelték. Talán ennek a fogadtatásnak köszönhető, hogy Billy Corgan visszahívta Chamberlint egy turné erejéig, de a line-up nem maradt hosszú életű: a szőke Wretzky helyett érkezett Melissa Auf der Maur, a Hole korábbi basszgitárosa. Ő játszott a 2000-ben megjelent Machina/The Machines of God című album turnéján is.
A Machiná-t visszatérésként reklámozták a régi, rockosabb hangzásvilághoz, de ennek ellenére nem tudott a listák élén maradni. Billy Corgan ekkor jelentette be egy rádióinterjúban zenekara feloszlását, amely még utoljára egy saját kiadású és limitált példányszámban kiadásra került album előz meg 2000 őszén. Ez volt a Machina II/The Friends & Enemies of Modern Music, amelynek érdekessége, hogy Corganék meg akarták győzni kiadójukat, az EMI-t, hogy tegyék ingyenesen letölthetővé azok számára, akik a Machiná-t megvették.
2000. december 2-án abban a chicagói Metro nevű klubban adták utolsó közös koncertjüket, ahol tizenkét évvel azelőtt a csapat karriere elindult. 2001-ben Billy Corgan és Jimmy Chamberlain egy újabb projekt kedvéért fogott közös munkába: a Zwan azonban csak egy hamar elfeledett albummal tudott előrukkolni (Mary Star of The Sea), és 2003-ban feloszlott ez a formáció is. Jimmy Chamberlain eközben megalapított egy rock-jazz fúziós bandát saját neve alatt, The Jimmy Chamberlain Complex névvel.
2005. júniusában Billy Corgan szólóanyagának megjelenésekor egy teljes oldalas hirdetést vásárolt a Chicago Tribune-ban, hogy közhírré tegye, minden álma, hogy újból felélessze a Smashing Pumpkinst. 2006-ban tették hivatalossá a csapat újraegyesülését, valamint egyre több információ jelent meg a készülő új albumról, a Zeitgeist-ről, így az is, hogy a lemez egyik producerjelöltje az a Roy Thomas Baker, aki számos Queen-lemezzel vált ismertté, sőt időközben azt a Terry Date-et is bevonták a produceri munkálatokba, aki a Pantera, a Deftones vagy a Soundgarden korongjainál segédkezett.
Tarantula az új albumról |
A kérdés most már csupán az, hogy a Billy Corgan és Jimmy Chamberlain, illetve két beugró, Jeff Schroeder és Ginger Reyes fel tudják idézni így négyen a Smashing Pumpkins fénykorát. Ahogy egy kritikus fogalmazott: kitesz-e egy széttört, fél sütőtök egy egészet? ("Does a half smashed pumpkin make a Smashing Pumpkins?") Januárban kiderül.
Smashing Pumpkins - Papp László Budapest Sportaréna (XIV., Stefánia út 2.), 2008. január 29.