Negyvenhat év szex, drog és rock'n'roll

Alig fiatalabb egy nagykorúságnyi időtartammal a vasfüggönynél, mégis bőven túlélte azt (is) az angol Status Quo zenekar. Status Quo - ahogyan a név sugallja, az elmúlt négy és fél évtizedben valóban kevés változás történt a világ legrégebbi, még ma is aktív rock-zenekarának háza táján: időről időre piacra dobnak egy új albumot, majd keresztül-kasul körbebulizzák a világot, mintha még ma is "pornóra rejszoló, fiatal party-állatok" volnának. Igaz, közben a szex-drog-rock'n'roll életérzés némiképp alábbhagyott, no meg a hetvenes éveken átívelő kokain-függőség is rezignált nosztalgiává szelídült - Francis Rossi csapata viszont (talán éppen ezért) él és virul. Olyannyira, hogy július 3-án Budapesten, 6-án pedig Debrecenben csapnak a húrok közé. Figyelem, kedvcsináló Quo-történelem következik.

"Egy nagy buli az élet, ami soha nem ér véget" - akár ez is lehetett volna a zenekar mottója ezekben az években. Ez önmagában véve nem is lett volna baj, csak éppen a hetvenes évek közepén Francis Rossi már olyan intenzitással púderozta az orrát, hogy a szaglószerv komoly veszélybe került. A legenda szerint, amit Rossi maga terjeszt, egy reggel zuhanyzás közben arra lett figyelmes, hogy orrának egy kis darabkája a levált és egy pillanat töredéke alatt a lefolyóban landolt. "Úgy látszik, elérett a kis gát, ami az orrlyukakat elválasztja, megesik az ilyen, ha az orr folyamatos terhelésnek van kitéve" - jegyezte meg később maró öngúnnyal hangjában. A meghökkentő incidens azonban nem vette el a kedvét a kis fehér csíkoktól; még jó pár évig kokain-függő maradt.

1985-ben a legendás Live Aid londoni lábának nyitó csapataként debütált a Status Quo a Wembley Arénában. Déli tizenkét órakor, tűző napsütésben rohant a színpadra a banda, hogy a Rockin' All Over The World mellett a Caroline-t és a Don't Waste My Time-ot is eltolják pártízezer jelenlévő és többszázezer tévénéző előtt. Míg a korabeli felvételeken zavart mosolyú, szolid brit fiatalemberek bámulnak a kamerákba tág pupillákkal, a valóságban Rossi-ék már rég nem az etióp árvák megsegítésén, hanem a következő csík fehér poron tornáztatták az agyukat.

A legendás, '85-ös Live Aid-buli után félszeg interjút adtak

Amikor aztán az egykori Szovjetunióban jártak, két teljes hétig koksz nélkül maradt a Quo - a két hétből aztán két hónap lett, a két hónapból két év, majd "egy egész örökkévalóságig tartó absztinencia". Ha hinni lehet a szóbeszédnek, a rock-matuzsálemek ma már teljesen tiszták és alkoholhoz is "csak indokolt esetben" nyúlnak. Sőt, a tagok ma már aktívan sportolnak is. Rendszeresen úsznak, a koncertekre - amikből még mindig rengeteg van, különösen, mióta a lemezipar és jogdíjak nem jelentenek biztos anyagi támaszt a mamut-zenekar számára - súlyzókat visznek magukkal, hogy formában maradjanak.

"Nem tudom, mi lesz húsz év múlva, remélem, kilencven éves koromig élek és ebből még legalább tíz-tizenöt éven zenéléssel tölthetek majd. Egyszerűen ez van, ezt a szakmát szerettem meg tizenöt évesen, aztán valahogy így maradtam, de nem bánom. A drogok és a pia már nem érdekelnek bennünket, a rock'n'roll viszont megmaradt, még most is kellőképp őrültek vagyunk a színpadon!" - foglalja össze a lényeget az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Rick Parfitt.

Ma már a zene az egyetlen drog számukra

Status Quo, 2008. július 3. Budapest, Petőfi Csarnok (XIV, Zichy Mihály út 14.) 19.00
2008. július 6. Debrecen, Főnix Csarnok (Kassai út 28.) 19.30