Görbék és egyenesek vonzásában: kiállítás nyílt Lucien Hervé fotóiból

Formák és architektúrák fekete-fehérben: megnyílt a Lucien Hervé előtt tisztelgő Mai Manó Ház kiállítása. A magyar származású, világhírűvé vált fotográfus tavaly hunyt el, 97 éves korában. Egyenesen franciaországi otthonának archívumából érkeztek Magyarországra válogatott képei, melyek egy sajátos életúton kalauzolják végig a látogatót. Megismerhetjük Párizst egy új szemszögből, beleolvashatunk a fotós szakmai és magánlevelezésébe, és láthatjuk a róla készült filmet is.

Robert Capa, André Kertész, Brassai és Lucien Hervé - mind egy különleges magyar fotográfus-nemzedék tagjai, akik máshogy látták a világot, legalábbis nem féltek elég közel menni hozzá. Hervé óta az építészetet látjuk másképp: a görbék és egyenesek vonzásában élő fotográfus 2007 júniusában, 97 éves korában hunyt el párizsi otthonában. Halála tette aktuálissá egy nagyobb, reprezentatív tárlat megrendezését Magyarországon is, amely segítségével a hazai nagyközönség jobban megismerheti a külföldön híressé vált művészt.

A legkevesebb szóval a legtöbbet elmondani - ebben rejlik Hervé különleges látásmódja. A sors furcsa fintora, hogy sokáig nem vonzza a fotózás világa. Jó barátja, Couturier atya képében jö el a fordulópont életében: ő ismerteti meg 1949-ben Le Corbusier munkásságával. Ennek hatására Hervé felkerekedik, és Marseille-ben 650 felvételt készít az újító szellemiségű lakóegységről, a Unité d'Habitationról. Az avantgard építész meglátva a képeket, úgy érezte, rátalált a "szemére", és egyből levelet írt a fotósnak: "Szeretném kifejezni legőszintébb elismerésemet nagyszerű munkájával kapcsolatban. Önnek építész lelke van és képes látni az architektúrát." Így vette kezdetét a különleges kapcsolat építész és fotográfus között. Le Corbusier és Hervé is alkotó volt, mindkettő játszott a formákkal és alakzatokkal, és megszállottjai voltak az újszerű megközelítéseknek. Mint ahogy Le Corbusier is figyelemmel veszi az embert, az emberi testet épületei megformálásakor, Hervé is élővé teszi összes képét.

A lényeg: minden fotója képviselje őt
A kiállítás egyedülálló szemelvény életéből: az elhunyt művész párizsi archívumából összesen 96 képet válogattak össze a kiállítás szervezői, amelyek így együtt, termekbe rendezve plasztikus Hervé-portrét festenek a néző számára. Három szobán keresztül három témában játszanak a fotográfus képei a vonalakkal - és képzeletünkkel. A portrék, a szeretett Párizsról és végül a híres Eiffel-toronyról készített fényképek mesélnek a művészről. Bár a nyüzsgő utca elrejti a Magyar Fotográfusok Házának belső életét, a kis lépcsőkön feljutva a fotográfia pezsgő világába érkezünk.

Aki nem csak híres önarcképén szeretné látni a művészt (amit itt találsz nagyban is), az megnézheti a kiállítás előcsarnokában Seres Szilvia Lucien Hervé-portré című filmjét, melyben a művész őszintén vall élete legfontosabb eseményeiről. Tökéletes magyarsággal, minden allűr nélkül mesél első Rolleiflex gépéről, kollázsairól és az új valóságról. Szerény, vicces hangvétellel anekdotázik: szerinte a birkózás vezette ilyen közel az intellektuális fejlődéséhez - megtanulta, hogy ha elkezd valamit, soha nem adhatja fel.

Három a párizsi képek közül | Nézz még képeket a kiállításról!

A portrék és levelek segítségével megismerhetjük azokat, akik fontosak voltak számára - fotózta Kassák Lajost, Henri Matisse-t, Couturier atyát, Csáky Lajos szobrászt és Rozsda Endre festőt is. Az összes képen érezhető a személyes kapcsolat, mely fotós és alanya között volt. Az árnyjátékokból a természetesség tükröződik, például a híres Le Corbusier-portréról is, amelyen az építész híres Totem-e előtt látható. (Fönt, jobbra láthatod, ahogy Le Corbusier a falnak támaszkodik szobra mellett.)

A portrék megmutatják Hervé filozófiáját: ahogy kitalálja a fotói keretét, a valóságból kivág egy pici pillanatot, egy apró részletet, amely az utómunka után egy pőre, letisztult térré válik, ami pont a lényegre szegezi a hangsúlyt. Sajátos rész-egész felfogás, "olyan Hervés".

Kassák Lajos cigarettázik | Nézz még képeket a kiállításról!

Vonalak és görbék sajátos szimbiózisa
Franciaországi képein megismerhetjük Hervé mindennapi életét: láthatunk képeket az ablakából fotózva, a párizsi pályaudvarról, az utcákról és háztetőkről. Nem kellenek színek ahhoz, hogy lássuk magunk előtt a megelevenedő csatornákat és háztetőket. A modernista Hervé Párizsa a folyamatosságot tükrözi, saját érdeklődését és lelki világát mutatja be. Ablakából készített Szajna-parti sorozata hűen tükrözi, hogy máshogy látta az épített teret - a részleteket szerette megfogni, nem akart dokumentálni.

Hervének egy saját Párizsa volt, ahol az Eiffel-torony nem a megszokott valójában áll, mint a sablonos turista-képeken. A formák és árnyékok bűvöletében egy új tornyot hozott létre. Azt nézte, mint a többi ember, de teljesen mást látott, és egy harmadik látásmódot mutatott be a már létrehozott fotókon. Az architektúra játéka a fény-árnyék hatásoknak köszönhetően Gustave Eiffel alkotását szeletekre bontja - a monumentális építmény pedig új értelmet nyer.

Bár a kiállítás nem tesz említést Hervé betegségéről, érdemes tudni, hogy a művészt 1965-től kezdve súlyos sclerosis multiplex sújtotta, de ő tolószékben is aktívan alkotott (például ekkor készítette színes képeit és kollázsait). Az a kitartás, ahogy a fényképezés szerelmeseként még betegen is felküzdötte magát egy-egy épület magasába, hogy onnan minél jobb képet készíthessen, művészi és morális kiállásáról is élénken tanúskodik.

Az Eiffel-torony alulnézetből | Nézz még képeket a kiállításról!

Mindig ragaszkodott elvéhez: az a szép, amit megszabadítottunk a feleslegestől. A minimalizált formák világát hozta létre a fényképészetben - ez a felfogás, ami Le Corbusiert arra késztette, hogy egész életében együtt dolgozzon a fotóssal. Amíg mások robosztus épületfotókat mutattak alkotásairól, addig Hervé lággyá változtatta Le Corbusier feszes építményeit: kettejük munkája eredményezte az igazi műalkotás megszületését.

Stílusa minden alkotásán felismerhető: a ferde, keresztülfutó vágások, játék a geometriai formákkal, a végtelenbe nyúló képek, melyek szinte lelógnak a fotópapírról. A kiállítás idejére Hervé szemén keresztül láthatjuk a világot.

Az Eiffel-torony faágak takarásában | Nézz még képeket a kiállításról!