Vitéz László utoljára csépeli az ördögöt

Nyugdíjba vonul Kemény Henrik, Kossuth-díjas bábművész, a piros sipkás, palacsintasütővel felvértezett Vitéz László életre keltője. A 83 éves művész október 19-én a Bárka Színház délutáni matinéján három tanulságos és szórakoztató mesével búcsúzik a gyerekektől és a színpadtól.

"Szervusztok, Pajtikáim" - így köszönti minden alkalommal a gyerekeket Vitéz László, aki most október 19-én, vasárnap utoljára tűnik föl palacsintasütővel a kezében a közönség előtt. Kemény Henrik, a vásári bábjáték nagy öregje már három évvel ezelőtt, Kossuth-díja átvételekor is gyengélkedett, most pedig úgy döntött, végleg visszavonul a színpadtól. Családja három generáción át őrizte a mutatványos bábozás hagyományát, de most Kemény Henrikkel megszakad a sor.

A piros ruhás Vitéz László a középkori olasz komédiák Pulcinellójának magyar leszármazottja, bátyja a jó öreg Paprika Jancsi, de a családhoz tartozik az orosz Petruska, a francia Guignol és a német Hanswurst is. Mindannyian nagyszájú, verekedős, de jólelkű figurák, akiknek helyén van az eszük és a szívük. Paprika Jancsi mindig szívesen kapta elő mérgében a botot vagy a fakanalat, hogy azzal püfölje az ördögöt, de csak Vitéz László öltött jellegzetes, piros ruhát, hegyes sipkát, kis csizmát, és ragadt palacsintasütőt.

A XIX. században született népi komédiahősöket a Kemény-família mentette át a XX. századba. A nagypapa, Korngut Salamon még 1897-ben kapott engedélyt "dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások" megtartására, az édesapa, id. Kemény Henrik tőle tanulta a bábozás tudományát. Ő maga - kis hollywoodi kitérő után - a Hűvösvölgyben, majd a Népligetben felállított mutatványosbódéban mutatta be a családban apáról fiúra szálló történeteket. Itt nőtt fel ifjabb Kemény Henrik is, nála egy évvel fiatalabb öccsével, Mátyással. Míg édesapjuk játszott, a fiúk a keze alá dolgoztak, édesanyjuk pedig a pénztárban árulta a jegyeket, és szabta-varrta a ruhákat a báboknak.

Kemény Henrik hatévesen kapta első szerepét, ekkor már Vitéz Lászlót kellett mozgatnia, igaz, Vitéz László is az iskolában pótvizsgázott a történetben. Tízéves korától játszott rendszeresen édesapja bábszínházában. Amikor más gyerekek a matematikával bíbelődtek, ő Mark Twain Koldus és királyfi-jának kettős szerepét tanulta. Húszévesen, amikor édesapja nem tért haza a munkaszolgálatból, és öccsét elvitték malenkij robotba, egyedül vitte tovább a népligeti vurstlit.

Az ötvenes években államosítás ürügyén felszámolták azt a Ligetben működő mutatványos teret is, ahol a Kemény-család bábszínháza 1926-tól fogadta vendégeit. Az évtizedeken át őrzött, kimunkált bábokat úgy kellett "bújtatni" az állami szervek elől. Kemény Henrik az Andrássy úti Állami Bábszínházban dolgozott tovább, előbb a műhelyben, majd a színpadon. Tersánszki Józsi Jenő írt számára történeteket, amelyekben Vitéz László is továbbélhetett. Mivel a rendszer nem támogatta a vásári mutatványokat, 1952-től egészen a kilencvenes évek elejéig Kemény Henrik volt az egyetlen az országban, aki ezt a műfajt továbbvitte.

Kemény Henrik Vitéz Lászlóval és az ördöggel

Kevesen tudják, de Vitéz László mellett Kemény Henrik több híres bábot is életre keltett ebben az időszakban: ő volt a megálmodója a Zsebtévé Hakapeszi Makijának, Furfangos Frigyesnek és Süsü a sárkánynak is, akinek egy ideig még a hangját is kölcsönözte.

A hetvenes években visszatért a vándorbábozáshoz, egy Trabanttal járta a vidéki városokat. Sokfelé hívták előadni, Londonban Mr. Punch, az angolok vásári bábhősének háromszázhuszonöt éves születésnapján lépett fel, Drezdában a nemzetközi bábfesztiválon szerepelt.

Kemény Henrik 75 éve kelti életre a furfangos Vitéz Lászlót. Október 19-én, a Bárka Színházban A füttyös ördög, Vitéz László és a krokodil és a Vitéz László és a csodaláda című történetekkel búcsúzik a színpadtól.

Kemény Henrik