Ne a színe döntsön! - karácsonyi könyvajánló

Régi rossz karácsonyi rutin, hogy az utolsó napok egyikén csomagoktól roskadozva próbáljuk eldönteni a tömött könyvesboltban, hogy melyik ismerősünkhöz melyik könyv passzol. Végül találomra megvesszük azt, amelyiknek legpofásabb a borítója, és még a címe sem riasztó. A módszer elterjedt, de ritkán sül el jól. Hogy idén ne kelljen látni az összetépett csomagolópapír fölött kikandikáló értetlen arcokat, nyálazzuk végig az [origo] karácsonyi könyvajánlóját, amely csupa jó kötetet sorol, a csapdákra pedig figyelmeztet.

Tim Burton: Rímbörtön avagy az osztrigasrác mélabús halála és más történetek, Magvető-Xpress.hu, Budapest, 2008 (fordította: Stark Attila) 2490 Ft, 119 p.

Kiknek ajánljuk?
Nem kell ahhoz szeretni Tim Burton morbid fantáziavilágát, hogy cuki rajzait és limerickekhez hasonló kurta költeményeit élvezni tudjuk. De ha valaki még pörög is Ollókezű Edwardra és Beetlejuice-ra, annak meg aztán végképp a nyála fog csorogni a szépen nyomott lapokra.

Ki a szerző?
Egy bizarr képzeletű rendező, Tim Burton (Karácsonyi lidércnyomás, Az Álmosvölgy legendája, Charlie és a csokigyár, A halott menyasszony, Sweeney Todd és az első két Batman-film), akit valószínűleg nem kell bemutatni senkinek. Borsódzik tőle a hát, és valószínűleg sokat járhat pszichológushoz is, de el kell ismerni, hogy remek fickó, aki még rajzolni is tud.

Miért jó szerintünk?
A könyv nem éppen most jött ki a nyomdából, de mivel kifejezetten karácsonyi ajándéknak való, belevettük ajánlónkba. Vicces pálcikarajzok vannak benne, gyorsan olvasható, és jó érzés forgatni - szóval pont olyan, amit az ember szaloncukor-majszolás közben lapozgatni szeretne. Már csak a rajzokért megéri!

Miről is szól pontosan?
A Rímbörtön - avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek címen futó vékony kis könyvecskéjében Burton saját rajzaival illusztrálja rímben elmesélt történeteit, amelyek olyan kirekesztett, fura szerzetekről szólnak, mint a szuperhős srác, akinek egyetlen speciális képessége, hogy ronda foltot hagy maga után, vagy a Tűpárnakirálynő, aki folyton megszúrja magát.

Van-e valami gikszer vele?
Anglománok inkább menjenek a Pendragonba, hátha megvan eredeti kiadásban (neten olvasható angolul). Nem rossz a fordítás, de eredetiben kényelmesebben ülnek a poénok. Bár nem értjük, miért nem Varró Dani nyúlt hozzá, akinek van már tapasztalata limerickek és egyéb nonszensz műfajok fordításában/gyártásában...

+ + +

Parti Nagy Lajos-Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék, Magvető, Budapest, 2008, 2490 Ft, 60 p.

Kiknek ajánljuk?
Felnőtteknek, akik szívesen olvasnak mesét úgy a gyerekeiknek, hogy közben maguk is szórakoznak.

Kik a szerzők?
Parti Nagy Lajos író és költő, valamint Banga Ferenc grafikus, mindkettő a maga művészi nyelvének zsonglőrje és akrobatája. A gyönyörű, míves kötet története úgy kezdődött, hogy 25 éve Banga Ferenc tizenhárom történethez hat-hat kis illusztrációt rajzolt. Mindez egy rajzfilm-pályázatra készült, de végül a rajzok elkallódtak, és csupán nemrég kerültek elő a fiókból. A rajzoló úgy gondolta, kár lenne veszni a rajzokat, ezért felkérte Parti Nagy Lajost, hogy körítsen a rajzokhoz mesét.

Miért jó szerintünk?
Parti Nagy és Banga egy húron pendülnek: ami az írónál "vérnősző miskulancia", az a rajzolónál a depressziós indián csálé fejdísztolla. Ugyanaz a kedves, groteszk, mesélős gesztus süt a könyv lapjairól, csak a párosakról betűvel szedve, a páratlanokról képekben. A mesékkel csodát művelt Parti Nagy. Egyikről sem mondhatjuk, hogy nagy sztori, de ahogy az író ízes, modern mesét kanyarint belőle, attól gyerek is, szülő is megnyalja a tíz ujját. Gyönyörűen megfér egymás mellett a teszkós zacskó, az érintős képernyő, a rostalika, a bolhabőr cipő és a faszenes tévé. Parti Nagy Lajos nyelvi szüleményeivel lesz dolga a felnőtteknek, míg kimagyarázzák, mit jelenthetnek, de sava-borsát veszítené el a könyv, ha nem lenne benne simfelkedés, ongorkodás és sifonér.

Miről is szól pontosan?
Tizenhárom egyszerű kedves mese, amelyek a fáma szerint különböző népektől származnak lengyeltől a navahóig. "Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy portugál csibe."
Van-e valami gikszer vele?
Azt a huramacsi ruhacsípeszét, hát nincs! Szülői felügyelet ajánlott.

+ + +

J. R. R. Tolkien: Kürtő úr (fakszimile kiadás), Partvonal, Debrecen, 2008. (fordította Acsai Roland) 2999 Ft, 102 p.

Kiknek ajánljuk?
Szintén felolvasós szülőknek, akik miközben egyik szemük a magyar szövegen jár, másikkal a mellette lévő lap angol szövegét és rajzait vizslatják. És azoknak a Tolkien-rajongóknak, akik majd megvesznek azért, hogy a professzor kézírását elemezhessék.

Miért jó szerintünk?
Megdöbbentő, hogy ez a pasas azon túl, hogy képes volt megalkotni A Gyűrűk Ura mesevilágát, még rajzolni is így tudott. Pici, szálkás figurái békebeli mesekönyveket idéznek. A mese aranyos, és a didaktikusság gyanújának még csak árnyéka sem vetülhet rá.

Miről is szól pontosan?
Színre lépnek rossz mackók, egy bamba, csupa kárt okozó Nyuráf (Girabbit), eszement útitársak, hájas vendéglátók; és maga a címszereplő, a szórakozott professzorra emlékeztető Kürtő úr tettei is megkérdőjelezhetőek mind morálisan, mind logikusan. De ettől lesz a történetből eleven és kiszámíthatatlan gyermekmese. Amelyet egyébként - kevesen tudják, de így van - Tolkien saját gyermekeinek írt és rajzolt saját kezűleg.

Van-e valami gikszer vele?
Szebb lenne a kiadás, ha a magyar fordítás nem Times New Roman-nel (vagy ahhoz megszólalásig hasonló betűtípussal) lenne szedve. Egy kézírást idéző font jobban mutatna az eredeti lapok kanyargós betűi mellett. Hacsak nincs olyan könyvkiadói szokás, hogy a fakszimilékben az esetleges fordítást mindig valami semleges, unalmas betűtípussal szedik...

+ + +

Marjane Satrapi: Persepolis - A visszatérés, Nyitott Könyvműhely, 2008 (fordította: Rády Krisztina), 2800 Ft, 170 p.

Kiknek ajánljuk?
Ha nekünk kamasz unokahúgunk lenne, Marjane Satrapi Persepolis-ának két kötetét vennénk meg neki, sőt hozzácsomagolnánk az elsőből készült, egekig magasztalt rajzfilm dvd-jét is. Persze remek ajándék mindenkinek, aki szereti a képregényeket, és nyitott a kicsit komolyabb témákra is. Jelen esetben a történelemre. Különösen jó ajándék viszont olyan szülőknek/felnőtteknek, akik foglalkozásuk miatt gyerekekkel dolgoznak, vagy egyszerűen csak érdeklik őket az olyan élettörténetek, amelyeket egy gyerek szemszögéből követünk végig.

Ki a szerző?
Marjane Satrapi, egy kedves arcú, fiatal, iráni származású grafikus, aki kisebb-nagyobb megszakításokkal 14 éves kora óta nyugaton él (az egyetemet Iránban végezte), és önéletrajzi ihletésű képregényeivel, a Persepolis-szal és annak folytatásával vált híressé.

Miért jó szerintünk?
A Persepolis bája annak elbeszélőjében rejlik. Az iráni születésű Marjane őszintén, gyermeki naivitással, egyáltalán nem szájbarágósan mutatja be, hogy milyen ostoba szituációkat szülhet a történelem. A szépen megrajzolt fekete-fehér képek narrátora (Marjane maga) elmeséli, hogy törte félbe a politika boldog gyermekéveit, amelyeket ő amerikai rajzfilmek bámulásával, menő nyugati zenék hallgatásával töltött felvilágosult és szimpatikus értelmiségi családjával Teheránban. A 30+ generáció számára már csak azért is érdekes mű a Persepolis, mert abszolút insider bepillantást nyerhet a hidegháború időszakának egyik legérdekesebb témájába. Az Irak/Irán háborút tökéletesen távoli, vad civilizációk csatájának érezte az európai átlagember, és ez kiderül Marjene elbeszéléséből is, aki sokszor keveredik emiatt vicces és kevésbé vicces szituációkba a nyolcvanas évek Ausztriájában. Eleinte nagy hatást tesz rá például a punk mozgalom, és háborús menekültként szótlanul hallgatja a jó családból származó, életunt barátai fecsegését háborúról és halálról. Majd a nyilvánvaló irónia miatt csalódik a tarajos mozgalomban, és nagy várakozással megy el a "valódi anarchisták"-hoz, akikről szintén csak az derül ki, hogy erdőben kergetőző kedves, de bárgyú nyugat-európaiak. Emellett még számos őszinte, kedves, és olykor szomorú helyzettel találkozunk a műben, ami már csak azért is tökéletes ajándék karácsonykor, mert az egész történetet átszövi Marjane mindennél erősebb családszeretete, szüleihez és nagyanyjához való viszonya.

Van-e valami gikszer vele?
Semmi. Isteni, megkapó, aranyos.