I. Hogyan értelmezzük a 'történelem' kifejezést?
"A történelem az élet tanítómestere" - hangoztatták már az ókori latinok. Ezt azóta is sokan vallják. Mások szerint viszont a történelem semmire sem jó, legkevésbé arra, hogy eligazítson bennünket életünk nehéz helyzeteinek a megoldásában. Napóleon például úgy tartotta, hogy "A történelem az elfogadott hazugságok összessége". Egy ókori történész, Dionüsziosz "példákon alapuló filozófiának" nevezte a történelmet; a 19. századi brit historiográfia nagy alakja, Thomas Carlyle "a nagy emberek életrajzának"; a francia ókortörténész, Paul Veyne pedig kifejezetten "regénynek", amelynek a tudományhoz semmi köze.
![Forrás: [origo]](/i/0408/20040805rom51.gif) | David Hume |
![Forrás: [origo]](/i/0408/20040805rom5.gif) | Thomas Carlyle |
![Forrás: [origo]](/i/0408/20040805rom71.gif) | Leopold Ranke |
|
"tudományos""A történelem egyszerre művészet és tudomány is""A történelem az emberi természet általános és állandó elveinek a felfedezése"
|
![Forrás: [origo]](/i/0408/20040805rom6.gif) |
Edward Gibbon |
"A történelem valójában csak kevéssel több, mint az emberiség szerencsétlenségeinek, őrültségeinek és bűntényeinek a katalógusa""annak feljegyzése, amit az egyik kor a másikból megőrzésre érdemesnek tart""párbeszéd""jelenben élő történész és a múlt tényei között"