Nép és nyelv viszonya
Azt, hogy a közös kulturális jelrendszer több is, kevesebb is, mint a közös nyelv talán néhány példa segítségével könnyebb lesz belátni. Ha a közös nyelv tenné a közös népet, akkor azonos nép lenne az angol, amerikai és az ausztrál, vagy a dél-amerikaiak többsége és a spanyolok. Bár azonos nyelvet beszélnek a németek, az osztrákok és a svájciak egy része, mégsem egy nép. A közös nyelv tehát jellemezheti, de nem mindig jellemzi a közös népet.
Ugyanakkor különböző nyelveket beszélők tartozhatnak azonos néphez. Ennek több alesete is van. Az egyik, amikor egy nép nyelvet vált. Ilyen például a francia nép, amely eredetileg egy kelta (gall) és egy germán (frank) nyelvet beszélő csoportból alakult ki, de ma egy neolatin nyelvet, tehát az egykori római gyarmatosítók nyelvét beszéli. A neolatin francia nyelvre való áttérés fontos változás volt, de ebben a római katonák és kolónusok szám szerint jelentéktelen szerepet játszottak, míg kulturálisan és nyelvileg meghatározó volt befolyásuk. Közismert, hogy a legsűrűbben romanizált területeken sem volt nagyobb a rómaiak létszáma, mint az összlakosság 10-20%-a. A vékony vezető réteg meghatározóvá vált kulturálisan és nyelvileg, de a nép maga csak lassan és másként változott, azonosságtudata megmaradt. Ugyanakkor a frank népnév egy idő után a szabadok megjelölésévé vált. A mai francia nyelvben a franc vagy franche jelentése 'szabad'; de pure et franche volonté: 'teljesen szabad akaratából'.
Egy ellenkező folyamat zajlott le a Balkánon. A török nyelvet beszélő bulgár vezető réteg uralkodó helyzetét meg tudta őrizni a hetedik század végétől a kilencedik század végéig. Azután a helyi szláv lakosság asszimilálta a török vezető réteget, s elenyészett nyelvük is. A szláv népnév, vagyis a szláv pedig a szolga szinonimájává vált. Ezzel egy időben a bulgár népnév egy törökül beszélő nép nevéből egy szlávul beszélő nép neve lett.
Látjuk tehát, hogy a nyelv, a nép, sőt a népnév sorsa is eltérő lehet egy-egy meghatározott esetben. Nyugaton a legfontosabb népnév, a frank a szabad ember megjelölésévé vált, míg Európa keleti részén a leggyakoribb népnév, a szláv a rabszolga általános neve lett. Míg a francia modellben a nép nyelvet váltott, de etnikumát megőrizte, addig a bulgár modellben a vezető réteg nyelvet váltott, és etnikuma eltűnt, a többségi szláv lakosság megőrizte nyelvét, de nevet váltott.