Előadás után: villáminterjú Sajó Andrással

Professzor Úr, milyen tapasztalatokat szerzett a Mindentudás Egyetemén, milyen kérdések, szempontok foglalkoztatják az embereket a büntetőjog területén?

A saját tapasztalataik és élményeik határozzák meg a kérdéseiket, s ez teljesen rendben is van, mert ezek azok az érzelmileg megalapozott kérdések, amelyek majd a saját cselekvéseiket is képesek lesznek irányítani.

Az előadásában számos amerikai példát hozott. Egy összefüggésre én is rákérdeznék. Vannak szakírók, akik szerint a közbiztonság javítása New Yorkban, vagyis a Giuliani-korszakhoz fűződő eredmények a nyomornak, vagy a szegénységnek a kriminalizálását is magukkal hozták. Igaz-e ez az álláspont?

Van egy ezzel teljesen ellentétes felfogás is, tudniillik az egyik számítási eredmény azt mutatja, hogy a siker a gazdasági fellendülésből adódott: sokkal kevesebb volt a munkanélküli. Tehát lehet, hogy kriminalizálták a szegényeket, de sokkal kevesebb szegény volt.

Említette, hogy Amerikában magánvállalkozásként is működik a büntetésvégrehajtás. Az az üzlet miért éri meg, miért nyereséges vállakozás egy költséges börtönt fenntartani?

Azért népszerű vállalkozás, amiért majd Magyarországon is az lesz. Fix költségek vannak, jól lehet tervezni, és a normatíván belül természetesen előre kalkulálható a haszon. Ez a legbiztosabb vállakozások egyike: mindig van kliens, nincsenek rendkívüli kiadások - mondjuk, ha valamilyen járvány felüti a fejét, akkor baj van - de egyébként nagyon jó, szolid üzlet.

A 19. században neves írók, mint Dosztojevszkij vagy Csehov írták le és bírálták a büntetésvégrehajtás módozatait. Ma milyen monitorizálás működik ezen a területen?

Hát részben ugyanaz, mint Dosztojevszkij esetében - sokakat elítélnek és így belülről megismerik a börtönöket és más büntetésvégrehajtási helyeket. Ami a Csehov-féle missziót, vagy változatot illeti, ezt a feladatot különböző emberjogi szervezetek látják el, Magyarországon a Helsinki Bizottság nagyon komoly börtönellenőrző programot működtet, és elég szép sikerrel hívják fel a figyelmet a kisebb-nagyobb problémákra.