A világ legjobb játékvezetőjével az UEFA technikai igazgatója, Andy Roxburgh készített interjút, ebből szemezgettünk.
- Melyik volt az első mérkőzés, amelyet vezetett?
- Csupán 17 esztendős voltam, azaz 1977-ben történt. Bolognában egy ifjúsági mérkőzésen kellett dirigálnom, amit nagyon élveztem.
- Mikor volt utoljára szemvizsgálaton?
- Értem a kérdést, nagyon gyakran hallom, amikor a szurkolók és a játékosok egyaránt kérdezik: nem kellene szemészhez fordulnia? Nos, jelzem, hogy minden nyáron túlesem a kötelező vizsgálatokon, a szemem jó - ha nem lenne az, nem is vezethetnék mérkőzéseket. Olykor egy-egy meccsen nekem is kedvem lenne megkérdezni a játékosoktól: nekik nem lenne szükségük lábtesztre?
- Emlékszik még az első piros lapra, amelyet felmutatott?
- Nem emlékszem, ez nem olyan dolog, amire emlékeznie kellene az embernek. A játékvezetők nem szeretik ezt az eszközt alkalmazni, ha teszik is, csak kötelességből csinálják.
|
- Emlékszik az első edzővel szembeni összetűzésére?
- Dehogy, a bíróknak általában rossz a memóriájuk. A legfontosabb, hogy gyorsan el kell feledni a múlt történéseit. Az a játékvezető nem tud korrektül bíráskodni a jelenben, aki a múlton töpreng. Előbb megpróbálom megérteni, hol hibáztam, majd kitörlöm az egészet a fejemből.
- Ki volt élete első sportolóbálványa?
- Hatalmas kosárlabda-szurkoló vagyok, ezért az kell mondanom, a legnagyobb sportolónak a Lakers kosarasát, Kareem Abdul-Jabbart tartom. Ő valami egészen különlegeset produkált.
- Mit jelent az Ön számára a labdarúgás?
- Gyermekkorom óta a játék szerelmese vagyok, már nem tudnám elképzelni az életemet a futball nélkül.
- Érezte már magát megfélemlítve a futballpályán?
- Soha, de próbálok is tenni ellene. Meg kell tartani a kötelező távolságot a játékosokkal és a nézőkkel egyaránt. Nem idegesíthet semmi, ami körülöttem történik, csak a munkámra szabad koncentrálnom. Persze, ha egyszer fejbe dobnának egy üveggel, biztosan megváltozna minderről a véleményem.
- Kértek már Öntől tanácsot játékvezető-kollégák?
- Főleg a fiatalabbak. Három dolgot szoktam nekik említeni: felkészülés, döntés, bátorság. Ezek a legfontosabbak. Emellett tisztelni kell a másikat, főleg a segítőtársakat, az asszisztenseket. Ez száz százalékig fontos. Nekünk egy csapatot kell alkotnunk a pályán, a játékvezető nem bízhat csupán önmagában 90 percen keresztül. Aki úgy gondolja, képes az asszisztensei nélkül is kézben tartani egy mérkőzést, sohasem lesz jó bíró.
- Hogyan tölti a szabadidejét?
Szeretem a napsütést és a meleget, ezért vakációzni mindig valami napos vidékre utazunk. Szerencsés vagyok, mert Viareggio, a hely, ahol élek, a tengerpart mentén van, ahol májustól kora októberig meleg az időjárás. Télen pedig szívesen utazom a Kanári-szigetekre, Tenerifére.
Pincési László