Beckham-betli, Totti-nyál, Hellász-arany

Vége a labdarúgó Európa-bajnokságnak, meglepetésre a görögök nyertek, az [origo] pedig 16 szemszögből végigkövette az eseményeket. Minden válogatottnak volt egy bloggere (sportos, kül- és belpolitikás, üzletinegyedes, rendszergazda, kocadrukker munkatárs egyaránt), aki kiírta magából örömét, bánatát, vagy épp az ellenfél képviselőjével hadakozott. Nekünk tetszett, örültünk, hogy írhattunk, remélhetőleg olvasgatni sem volt unalmas Eb-naplóinkat. Amelyeket már 2003 végén elkezdtük papírra, illetve képernyőre vetni, de a lényeg az a portugáliai három és fél hét volt, amikor már a fociról elmélkedhettünk.

A legizgalmasabb csata a C csoportban zajlott, az utolsó fordulóban dőlt el minden. Az olaszoknak nyerniük kellett a bolgárok ellen. Nyertek is Cassano kilencvensokadik percben lőtt góljával, de a továbbjutás feltétele volt, hogy ne 2-2-t játsszon egymással a két skandináv gárda. Dánia-Svédország, papírforma, 2-2.

De előbb nézzük, Totti-mester köpésére hogyan reagált forzapekao: "Eddig is tudtuk, hogy Tóti egyszerű, mint a lejtő. Hogy primadonna. Hogy ezzel együtt jó ember, mert szereti a gyerekeket, meg segíti őket meg minden. Meg hogy zseniális focista. Fantasista. Szokott alázva mutogatni (Roma-Juve 4-0:-), durván, alattomosan faltolni, közben sír, mint a fürdősmurva. De most köpött (és rúgott), nagyott, arcba, én kérek elnézést a dán valakitől. Eltiltották három meccsre, megérdemelte. Ha eljutunk addig, az elődöntőben játszhat talán. Nemtom. Eddig sem volt valami idilli a hangulat, ráadásul. Széthúzás, fika, sértődés. Eredménytelenség. Minden jel arra mutat, hogy hamar megyünk a levesbe, a szimpatikus (ámbátor ferifélén bűnronda) oroszok nyomában. Aztán lehet, hogy így lesz jó, nekünk, olaszoknak."

Viszont pont ő gondolja úgy, hogy nem volt bunda a skan - dináv 2-2: "Szóval Itália elbukott, kiesett. Nem azért, mert a dán-svéd 2-2 lett, sorsfintor. Nem azért, mert a bírók így vagy úgy fújtak, megadták vagy nem. De azért, mert az ellenfelek jobbak voltak, mert Trapp hibázott, nem is egyszer, mert a háztáji légkör ezt hozta, mert a helyzetek kimaradtak, mert sokan csúnyán formán kívül voltak, mert a primadonna kiköpte magát, s mert nem akarták, hogy már a negyeddöntőben létrejöjjön az általam beharangozott csehek elleni döntő. Dics, gratula Cassanónak, Panuccinak, Zambottának, Perrottának, egy pici még Buffonnak és Cannavarónak is. És most már hajrá csehek meg jó foci, bundát félretenni, nem köpködni, de futballozni, cselezni, lőni, szerelni, védeni, futni, örülni és ünnepelni jól."

A svédeknek persze két bloggerük volt, mert kettő kapitányuk is van. Cáfolják a bundát... "Aki látta a meccset, az tisztában van vele, hogy nem sörmeccs jellege volt. Amúgy ha már valakin ki akarná tölteni a sok ezer feldühödött tifosi a mérgét, akkor Sörensen számát és e-mail címét kéne megadni nekik, ugyanis az egész Eb-n nagyokat fogó dán kapus olyan labdát ejtett ki a végén, amit anyósom bőrkabátban kifejel, de minimum mellre veszi. Azért ne szóljunk már be Jonsonnak, hogy berúgta a ziccert 5 méterről, pusztán hazafias kötelességét teljesítette. Ha pedig egy mondattal le akarnám zárni a történetet, akkor a néhai miniszterelnök szavait kissé módosítva azt mondanám: tetszettek volna megverni minket és a dánokat!" - jelentette ki Nils Holgerson.

A dánok Diego Armando Romariója nem drukkolt a taljánoknak, sőt: "Nyavalyognak az olaszok, nem hazudtolják meg önmagukat most sem. Ugye a bíró, cipő, az időjárás, a skandináv ármány, valamint egy olaszellenes nemzetközi összeesküvés okozta a digók bukását. Ők maguk kiválóan, látványosan, veretlenül futballoztak, de kiejtették őket. Szóval az olasz focisták és kapitányuk nem tehetnek semmiről. Itthonról ismerős kifogások ezek!"

A bolgároknak pedig nem sikerült a bravúr, majdnem pontot loptak a Trapp-csapat ellen, de végül 0 ponttal és 1-9-es gólkülönbséggel kellett hazamenniük. A Cár kedves volt népéhez: "Édes kicsi angyalkáim, lassan hazajönnek Berbatovék. Örüljünk annak, hogy az ortodoxia kupolája tovább ragyog a maga fényes teljességében, hiszen görög bátyáink már továbbjutottak. Vessük szépen izzó szemeinket a Harmadik Rómára, melynek légiója vert hadként is bizonyította, hogy az igaz hit őrzőit sohasem szabad lenézni, és megmutatták, testvéreik ellen is képesek a győzelemre."