Beckham-betli, Totti-nyál, Hellász-arany

Vége a labdarúgó Európa-bajnokságnak, meglepetésre a görögök nyertek, az [origo] pedig 16 szemszögből végigkövette az eseményeket. Minden válogatottnak volt egy bloggere (sportos, kül- és belpolitikás, üzletinegyedes, rendszergazda, kocadrukker munkatárs egyaránt), aki kiírta magából örömét, bánatát, vagy épp az ellenfél képviselőjével hadakozott. Nekünk tetszett, örültünk, hogy írhattunk, remélhetőleg olvasgatni sem volt unalmas Eb-naplóinkat. Amelyeket már 2003 végén elkezdtük papírra, illetve képernyőre vetni, de a lényeg az a portugáliai három és fél hét volt, amikor már a fociról elmélkedhettünk.

A negyeddöntő első meccse döntőnek is beillett volna. Izgalmasra is sikerült, 1-1 után egy meg nem adott "angól", majd a hosszabbítás 2-2-je után Beckham, illetve szerinte a 11-es pont rossz állapota döntött. Két blogger, az "ellenség" francia és az angol egy kocsmában nézte a nagy meccset.

"Volt szerencsém vinidzsónsszal együtt nézni az Anglia-Portugália meccset egy olyan hajón, ami nem ment, hanem állt. Nagy élmény volt. Egy darabig zrikáltam őt, csak úgy barátilag, de aztán mondta, hogy hagyjam abba, mert beveri..." Erre a válasz: "A helyen úgy búcsúztak tőlem, hogy nyugi-nyugi, nem dől össze a világ, ez csak egy játék, mert a tizenkilenc asztalból csak a miénknél drukkoltak az angoloknak, és még mindenhol a földön is ültek vagy százan, azok is mind valamiért a házigazda, ultraunalmas, agyonsegített portugáloknak, de akkor is mi voltunk a leghangosabbak, Lampard góljánál állítólag a Duna Mohácsig vitte a sakálüvöltésemet, de aztán... Nagyon kellemetlen ez nekem. Remélem, Davidnek is."

Majd nem sokkal később a meg nem adott gólra is visszaemlékezett: "Nem bántottuk a kapust. Le van - na mindegy - a bíró. Ezt a meccset elvesztettük, tény, de azért még megmondhatjuk, hogy nem bántottuk a kapust. Nem? Nem. Nem bántottuk a kapust. Nem bántottuk a kapust. (...) Az gól lett volna, csak nem adták meg. Kész, ennyi."

És ezzel az angolok kiestek!

Jött a francia-görög, fix egyes, gondolta úgy az emberek 99%-a. De nem az lett. "Az, akinek igazából nem volt helyén a feje, az pont Santini, aki ne felejtsük el, már az Eb előtt bejelentette, hogy a maga részéről tipli a Tottenhamhez. Nyilván ennek volt köszönhető, hogy amolyan idióta módjára ült, mikor is a görögök Hariszteasz révén vezetést szereztek. Látszott, hogy valami nem stimmel nála. Mondjuk, én már azt sem értettem, miért kell a semmit sem mutató Trezeguet-t a kezdőbe jelölni "- így foltosrépa.

Panajotisznak pedig inkább a meccs előtti optimizmusára érdemes odafigyelni: "Folytatódjék tehát a csillaghullás, Olaszország, Spanyolország, Németország és Anglia után csomagoljanak Zidane-ék is! Előre a győzelemért, Hariszteasz - és a bíró - legyen velünk." Igen, valóban ő lőtte az egyetlen görög gólt...

Svéd-holland - unalmas 0-0, megint büntetők. Márton lúd meglovaglója ekképp értékelt: "Ó, kapitány, kapitányom! Hát szabad így rúgni egy tizit? Rosszul helyezve, ráadásul félmagasan, hogy a holland létra simán kiüsse?! Na, nem akarom Mellberg nyakába varrni a kiesést (pláne, hogy 2/6 a mérlegem tizenegyesekből tétmeccsen), csak ennél rosszabb érzés nincs a világon, mint az orosz rulettel felérő tizenegyesekkel búcsúzni egy nagy tornán. Amúgy Van der Sarnak biztos, hogy van portugál rokona, aki Faróban dolgozik ácsként. Különben mi mással lenne magyarázható, hogy a hosszabbításban kétszer is kifelé pattant a labda a kapufáról, nyilván van der Ács bütykölte meg."

Cruyff a siker ellenére sem látta az alagút végét: "A legizgalmasabb műhelytitok kétség kívül az volt, amikor Advocaat behozta Makaayt a jobbszélre. Ez már valami, nem egyszerűen kretén, hanem egy igazi futóbolond a mester. És sajnos a végén majd azzal okoskodik, hogy neki lett igaza, merthogy a gyengélkedő és szürke portugálok csúnyán elvéreznek az elődöntőben, a cseheken meg majd a döntőben veszünk revánsot..."

Cseh-dán, itt érvényesült a papírforma (3-0), Nedvedék tovább szárnyaltak. Kisvakond egy tőmondatban összefoglalja a lényeget: "A meccs első félideje alapján fennállt a veszély, hogy az előző két naphoz hasonló üveges szemekkel kell majd nyomon követnünk Kovács Kálmán értékelését a lefújás után, de aztán a fiúk 16 perc alatt szépen lerendezték a dolgokat, Jan okosan bólintott, és az ezen az Eb-n végképp világklasszissá vált Milan sem ijedt meg a rémisztő skandináv golyófejektől, nemcsak duplázott, de mind a két gólját a hollandok elleni találathoz fogható jelzőparádé illeti meg."

Romario pedig lehajtott fejjel elköszön az olvasóktól: "Nem akarok senkit sem hibáztatni, sem a bamba belső védőinket, sem a sérüléseket. Közös a felelősség: én vasárnap éjjeli hatállyal lemondok, a többi dán fiút, meg Morten Olsen szövetségi kapitányt megkérem, hogy tanuljanak ebből a nem várt kudarcból, és folytassák, amit elkezdtek néhány évvel ezelőtt."