Dario Simic
1975. november 12-én látta meg a napvilágot Zágrábban, és a helyi Dinamóban kezdte pályafutását.
Meglehetősen fiatalon bemutatkozhatott a horvát élvonalban, már az 1992-1993-as idényben pályára lépett hat találkozón. A következő szezontól kezdve kihagyhatatlan volt a zágrábi kék-fehér csapatból, és 1996-ot követően egymás után négy bajnoki címet szerzett a gárdával.
A válogatottban 1996 márciusában mutatkozott be, de az angliai Európa-bajnokságot még kihagyta. Az 1998-as világbajnokságon viszont alapembernek számított a nemzeti csapatban, amely bronzérmet szerzett Franciaországban, és Dariót a vébén nyújtott teljesítménye alapján szerződtette az FC Internazionale 1999 januárjában.
A milánói együttesbe gyorsan sikerült beilleszkednie, később viszont Héctor Cúper irányítása alatt nem számított kezdőnek. Egészen 2002 nyaráig maradt az Interben, amikor klubot váltott, de várost nem, hiszen az AC Milan szerezte meg - a rossonerók a török Ümit Davalát engedték át cserébe.
Nem kérdés, hogy melyik fél járt jobban ezzel a váltással, hiszen Simic a 2003-as BL-győzelemből is alaposan kivette a részét, csak a döntőt hagyta ki a sorozatban. Azóta is a Milan futballistája, legutóbb 2006-ban hosszabbította meg szerződését, pedig csak kiegészítő embernek számít - annak viszont kiváló.
A nemzeti tizenegyben ugyanakkor továbbra is stabil csapattag, a 2006-os vébén megdöntötte Robert Jarni válogatottsági rekordját, és azóta túl van a 90. szereplésén is a válogatottban. Rendkívül kemény, de nem durva futballista.