Viva Espana - Torresék a csúcson

Vasárnap délután háromezer euróért árultak jegyeket az Európa-bajnokság döntőjére, de volt, aki macskát is akart a belépő mellé. Torresnek csak az elején hiányzott Villa, aztán lefutotta Lahmot, és eldöntötte az Eb-cím sorsát. Spanyolország a németek legyőzésével negyvennégy év után nyerte meg ismét a kontinenstornát, a 69 éves kapitányt, Luis Aragonést a levegőbe dobálták a játékosai, és akadt olyan szurkoló is, aki hétfő reggel egy spanyol zászló alatt mondta ki a végső szót.

A spanyol csapatból sérülés miatt hiányzik a gólkirály David Villa, talán nincs összefüggés, de Fernando Torres elsőként a szögletzászlóval játszik össze a meccsen. A németek a 3. percben jutnak először labdához, akkor is csupán tíz másodpercig van náluk, de nem hiába figyelmeztetett rá Joachim Löw, hogy milyen jól passzolnak a spanyolok, Ramos a saját kapuja előtt máris helyzetbe hozza Klosét, s csak a csatár hosszú szöktetése menti meg egy élete végéig kísértő rossz emléktől.

Magukhoz térnek a németek, Ballack megmutatja, hogy sérülten is gyors, és megkerüli Puyolt, majd Klose másolja Ramost a spanyol tizenhatoson belül, Hitzlsperger tisztán lőhet, de nem hozza rá a frászt Casillasra. Kapkodnak a spanyolok, a leghátsó Puyol egyből Torres felé ível, és ezzel le is zárja a támadást, noha éppen a dél-európaiak hangsúlyozták a meccs előtt, hogy az ilyen megoldásokkal nem lehet esélyük a döntőben.

Az ibériaiak tíz percig csak a saját térfelükön tudják megtartani a labdát, aztán Xavi csak betolja a védők mögé Iniestának, a lövés megpattan Metzelderen, Lehmann-nak kell az első komoly védést végrehajtania. Villa azért hiányzik a spanyol támadásokból, Torres egyelőre hiába hajt kettőzött erővel, Mertesacker a 18. pecben úgy állítja meg, mint vasbeton a ráhulló esőcseppet, Ramos azonban besegít a következő akcióba, és beadásából már kapufát talál El Nino fejese.

Felpörög a finálé, a 27. percben Klose remek átadása után Podolski tököli el a helyzetet, a mindig pozitív német tábor a "luk-luk-luk Lukas Podolski" rigmussal biztatja a támadót. David Silva kettőből kettő német támadást akaszt meg, majd Fabregas és Lehmann mutat be jelenetet az Arsenal egyik tavaszi edzéséről, a londoniak volt cserekapusa könnyedén fogja a spanyol aranytartalék lövését.

A sokat szidott német portásra eddig igazán semmi panasz nem lehet, és nem ő a hunyó a 33. percben sem, amikor vezetéshez jutnak a spanyolok. Xavi ugratja ki a leshatáron Torrest, az első ránézésre előnyösebb helyzetben lévő Lahm olyan tempóban követi a Liverpool támadóját, mintha éppen a Margitszigeten kocogna, a csatár így megtartja a labdát, és Lehmann mellett a hosszú sarokba pöcköl.

Egy közelemben ülő, Dieter Bohlen imitátornak is beillő férfi biztosra ment, a gólnál letépi magáról Podolski mezét, s az alóla előbukkanó vörös szerelésben immár Fabregasként ünnepli a találatot.

A spanyoloktól már megszokhattuk, hogy mindig az első góljuk után jönnek igazán lendületbe, Iniesta passzából Silva azon melegében leiskolázhatná a németeket, de nem sikerül neki a félfordulat. Nem csoda, hogy felhúzzák magukat a németek, Rosetti gyorsan demonstrálja, hogy neki még Ballack sem dirigál, a felforrt agyvizű cséká inkább le is megy egy kicsit kezeltetni magát, hogy aztán visszatérése után Puyolon vezesse le a feszültséget, Rosetti őt is és a reklamáló Casillast is sárgával nyugtatja. A félidő végén megfeszül a német akarat, csakis erre vártak a spanyolok, ígéretes kontrájuk azonban Iniesta cseleibe fullad.

Löw kapitány a második félidőre a megsérült Lahm helyett Jansent dobja játékba, Iniesta rögtön segít is neki a bemelegedésben, Fringsszel egyetemben két finom csellel pörgeti meg a tengelye körül. Az 53. percben amilyen lassan indítja, olyan gyorsan fejezi be Xavi a spanyol támadást, a jobb sarok felé tartó labdát Lehmann tolja szögletre, amely után Silva ismétli meg a barcelonai kísérletét.

Négy perc múlva ismét Puyol keveredik konfliktushelyzetbe, Klose belépője nyomán marad lenn a földön, a németnek másodszorra sem sikerül felhúznia onnan, igaz, ekkor már egyik fél sem akarja igazán a dolgot.

Jens Lehmann az ezüstéremmel: ha nem véd úgy, ahogy, sima ötös lehetett volna a vége

A 60. percben a németek is villantanak valamit, Jansen, Schweinsteiger, Ballack összjáték végén a Chelsea-középpályás lökete rengeti meg az oldalhálót, Merkel kancellár a tribünön bólogat. Egycsapásra feléled a Nationalelf, Ballack beadását épp hogy csak levadássza Kuranyi fejéről Casillas, majd Schweinsteiger Klosén irányt változtató lövése pattan veszélyesen a kapuja felé.

A következő percekben Silva kiállíttatásába ölik az energiáikat Ballackét, a Valencia játékosa tényleg tesz egy fejelő mozdulatot Podolski irányába, de szerencséjére túl kicsi ahhoz, hogy el is érje a németet, aki szintén későn kapcsol, hogy szimulálni kell. Aragonés azért biztos, ami biztos lekapja a felheccelt spanyolt és Cazorlát állítja a helyére, kevéssel előtte Xabi Alonsót is behozta Fabregas helyett, a váltástól pedig új erőre kap a selección, rövid időn belül Ramos fejesénél, illetve Iniesta és a Xavi lövésénél is szükség van Lehmannra. A németek rágyújtanak himnuszuk "Deutschland über alles" kezdetű, kevésbé szalonképes változatára, amelyet spanyolok füttykoncerttel próbálnak beléjük fojtani.

A spanyolok részéről másfél percet, míg a német oldalon öt másodpercet emészt fel az újabb csere (Torres helyett Güiza, Klose helyett Gomez jön be a hajrára), a pályán azonban továbbra is gyorsabbak a vörösmezesek, a 81. percben Cazorla ível át Güizához, ő visszafejel Senna elé, aki csak egy hajszállal marad le róla, hogy bebiztosítsa a világ első braziljaként szerzett Európa-bajnoki aranyát.

Hat perc sincs már hátra, mégsem képesek megnyomni a németek, a spanyolok folyamatosan az ő tizenhatosuk előtt tartják a labdát, amikor pedig Ballackék mégis megszerzik, akkor se nagyon tudnak mit kezdeni vele. A 90. percben így is majdnem megtörténik a csoda, Schweinsteiger szó szerint kibirkózza a ziccert, Rosetti azonban nem díjazza az efféle feltámadást.

A hosszabbításban a spanyolok még szórakoznak is egy kicsit ahelyett, hogy egyszerűen befejeznék a támadást, Aragonés majd' szétrobban a méregtől, egy perc múlva azonban már a boldogság feszíti belülről a mestert, a bíró lefújja, Spanyolország a negyvennégy év után újra Európa-bajnok. Casillas sírva fakad, játékosai a levegőbe dobálják a győztes kapitányt, a németek szomorúan várják az eredményhirdetést, de mintha ők is éreznék, hogy a spanyolok megérdemelték ezt az Eb-győzelmet.