37 évesen a legtöbb labdarúgó már attól retteg, hogy lassan véget ér a pályafutása és túl van a zeniten, Gera Zoltánra ugyanakkor élete legnagyobb feladata vár: a magyar labdarúgó-válogatottal a franciaországi Európa-bajnokságon lép pályára. A Ferencváros klasszisával a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség hivatalos honlapja készített interjút.
"Kisgyerekként nehéz, sötét éveim voltak, a pécsi utcákon lézengtem, és majdnem öngyilkos lettem” – nyilatkozta őszintén. Elmondta, hogy tinédzserként testileg és lelkileg is rossz állapotban volt, ivott, dohányzott és kábítószerezett, és az orvosok azt mondták neki, sohasem lesz képes a profi futballra. Arról álmodott, hogy
bűnözőként és bandavezérként a félelemmel és az erőszakkal vívja ki magának a tiszteletet.
16 évesen azonban megváltoztam. Illetve Isten megváltoztatta az életemet”
– emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor egy templomban egy mosolygós gyülekezet tagjai olyan lökést adtak neki, akire szüksége volt. "Attól a pillanattól kezdve kezdődött meg az igazi életem, akkor kezdtem el ismét futballozni.”
A Pécs (1997–2000) után a Ferencváros szerződtette, amellyel 2000 és 2004 között két bajnoki aranyat és két Magyar Kupát nyert. Ezt követően az angol West Bromwichhoz igazolt (2004–2008), majd a Fulham következett (2008–2011), a londoniakkal 2010-ben egészen az Európa Liga döntőjéig menetelt. 2011 és 2014 között ismét a West Bromwich következett, két éve tért vissza a Fradihoz. És vele együtt jött a sikerkorszak is, a zöld-fehérek tavaly kupát, idén bajnokságot nyertek.
„Jókor tértem haza, a klub stabil lett, új stadion épült, és a jó csapathoz kiváló edző került.
Fantasztikus érzés volt ismét bajnoki aranyat nyerni”
– mondta.
Az Európa-bajnokságon való szereplést ő már csak vágyálomnak tartotta, azonban 44 év után a magyar válogatott ismét kijutott a kontinenstornára.
„Úgy gondoltam, sohasem játszhatom már ilyen nagy tornán, mert a válogatott az elmúlt 10-15 évben nem volt elég jó. De az utóbbi években már felbukkant egy olyan generáció és néhány olyan edző, akik szervezett csapatot építettek. A nehéz időszak után most készülhetünk az Eb-re, ez egy csodálatos érzés."
Hogy mi lesz az Eb után? „Realista vagyok, és nem gondolom, hogy a vb-selejtezőkön még játszani fogok. De sohasem fogom azt mondani, hogy nem kívánok a válogatottban futballozni. Mint ahogy azt is elfogadom, ha az edző arra kér, adjam át a helyem a fiatalabbaknak. De ha meghívást kapok, ott leszek.”