A koblenzi teljesítmény önbizalmat adhat Athénig <BR/>

Az elmúlt heti koblenzi vívó Európa-bajnokság előtt a magyar csapat célkitűzése három érem megszerzése volt, s az Eb után az értékelést úgy kell kezdenünk: versenyzőink nagyon messzire kerültek a céltól. De gyorsan tegyük hozzá, hogy ezt egyáltalán nem bánjuk, hiszen a mérleg 2 arany-, 1 ezüst- és 6 bronzérem, a nemzetek pontversenyében 50 olimpiai ponttal az első hely!

Minden idők talán legerősebb kontinensversenyén 36 ország 580 vívója lépett pástra, ez is rekord, de persze számunkra a magyar csúcsteljesítmény a fontosabb (A koblenzi Eb a sportág hazai krónikájában is az első helyre került). Mincza Ildikó és női párbajtôrcsapatunk (Mincza, Király Hajnalka, Tóth Hajnalka, Hormay Adrien) arany-, női tőrcsapatunk (Mohamed Aida, Knapek Edina, Varga Katalin, Lantos Gabriella) ezüst-, egyéniben Knapek, Király, a kardozó Nagy Orsolya és Nemcsik Zsolt, a tőröző Juhász Attila, valamint férfi kardcsapatunk (Nemcsik, Ferjancsik Domonkos, Fodor Kende, Lengyel Balázs) bronzérmes lett.

- A várt három éremmel ennyire alábecsülte a csapat erejét, vagy számított erre a szereplésre és csak óvatos volt? - kérdeztük Kovács Tamást, aki a Magyar Vívószövetség fôtitkáraként a szakmai munkát is irányítja.

- Ilyen teljesítményre senki nem számíthatott, én sem; hiszen a 9 érmünk és az 50 szerzett olimpiai pontunk példa nélküli. Jómagam vallom, hogy a magyar vívás ereje az atlantai és a sydneyi olimpiai szereplés között van. 1996-ban aranyérmünk nem volt, de 35 pontot szereztünk, míg 2000-ben egy aranyunk és 16 pontunk lett. Mindkettő irreális eredmény, a realitás 3-4 érem, közte arany is, illetve 20-25 pont.

- Az Eb-n most mégis több mint a duplája jött össze.

- Azt tudni kell, hogy az Európa-bajnokságokon a vb-től és az olimpiától eltérő a lebonyolítás. Nincs kiemelés, s ha a reggeli fordulókban a menők gyengébben vívnak, akkor a táblán hamar összekerülhetnek egymással, vagyis erős és gyenge ágak is kialakulhatnak. Ám mi nem szerencsések voltunk, hiszen minden szakág fantasztikusan teljesített a majdnem olimpiai erősségű mezőnyben. A párbajtőrözőnők úgy szerepeltek, ahogy Sydneyben is elvártuk volna tôlük. Különösen örülök Mincza Ildi sikereinek, hiszen az olimpia után az is megfordult a fejében, hogy visszavonul. Szenzációsan vívott, a csapat pedig megmutatta, hogy képes legyőzni az olimpiai bajnok oroszokat, akiktôl Sydneyben kikapott. És sorban jöttek az olyan kellemes meglepetések, mint a fiatal női tőrcsapat második helye, Juhász Attila, Nagy Orsolya, Knapek Edina bronzérmei. S én ide sorolom azt is, hogy a junioroktól most kiöregedett Lengyel Balázs a kardozóknál bejutott alegjobb nyolc közé.

- A sok kellemes meglepetés között akadt-e kellemetlen?

- Nem igazán. Egyedül a férfi párbajtőrözők maradtak érem nélkül, de tartalékos csapattal is negyedikek lettek, egyéniben pedig ketten bejutottak a nyolcba. Most mindenkirôl csak felsőfokon tudok szólni.

- Az őszi nimes-i világbajnokságra is három érem volt a korábban megfogalmazott célkitűzés. Most evés közben megjött-e az étvágy, módosul-e a terv?

- Nem módosul, hiszen ezt az elnökség már korábban elfogadta. Az Eb-szereplésből amúgy sem következik egyenesen, hogy a vb-n is ilyen eredményesek leszünk. Az viszont biztos, hogy ezek a koblenzi érmek olyan önbizalmat adhatnak a csapatnak, amely nemcsak az őszi világbajnokságig, hanem a 2004-es athéni olimpiáig is kitarthat.

Fábik Tibor

(SZTÁR Sport)