Pedig ez bekövetkezett. Az 1958-as vb-ért kiírt selejtezők során megszerezte történelmi első győzelmét tétmérkőzésen, majd az 1962-es játékokért vívott küzdelem során először nem az utolsó helyen végzett csoportjában.
Aztán egy óriási ugrással 1966-ban nem csak ott volt az angliai vb-n, hanem bronzérmet szerzett.
Ez nyilván nem egy embernek köszönhető, de a világ egy focistával azonosítja. Úgy hívják: Eusébio da Silva Ferreira. A világ csak Eusébio néven tiszteli. Nagyon.
Kora legnagyobb focistáinak egyike volt, de sem tudásban, sem ismertség terén nem lehet összehasonlítani a későbbi korok (portugál) klasszisaival. A tv-közvetítések még csak akkoriban indultak, az szóba sem került, hogy a Magyar Televízió műsoridőt áldozzon pl. egy BEK-elődöntőre, vagy egy olyan vb-selejtezőre, amelyen nem szerepelt a magyar válogatott. Így Magyarországról teljes felelősséggel nem lehet megmondani, hogy mit tudott Eusébio.
Az biztos, hogy Mozambikban született, ami akkor portugál gyarmat volt. Nehéz rekonstruálni hogyan figyeltek fel rá, de az tény, hogy egyszerre több szakembernek feltűnt a tehetsége.
Ugyanis 19 évesen a Sporting próbajátékra hívta, de a Benfica vezetői egyszerűen elrabolták a repülőgépről.
Napokon keresztül rejtegették, majd leigazolták. 15 évet töltött ott, szerzett 11 bajnoki címet, és vezetésével megnyerte a gárda a Bajnokcsapatok Európa-kupáját 1962-ben.
Később azért nem,
mert a legendák szerint a magyar edző, Guttmann Béla megátkozta a klubot, hogy 100 évig ne nyerjen nemzetközi trófeát.
Úgy tűnik a megsértett szakember átka a portugál válogatottra is hatott, ugyanis az 1966-os bronzérem után legközelebb 1984-ben jutott ki világversenyre, pedig ekkor már az Európa-bajnokságok megjelenésének köszönhetően már kétévente rendeztek valamilyet.
1984-el valami szép kezdődött a portugál fociban. Leginkább ügyesen felépítették az utánpótlást. Ennek eredményeként egy fantasztikus tinédzser csapat jött össze, mely 1989-ben és 1991-ben is megnyerte az ifjúsági Európa-bajnokságot. Olyan nevek nőttek fel egyszerre, mint Luis Figo, Fernando Couto, Rui Costa, Paulo Sousa.
Mindenki biztos volt benne, hogy ez a generáció komoly világversenyt is nyerni fog. Ám nem így történt. Pedig az említett játékosok közül még Sousa is két különböző klubbal nyert Bajnokok Ligáját, Figo eredménysorát pedig aligha kell bárkinek is elsorolni. Az ő pályafutását már nyomon követhettük itthon is. Ifjúkori társaival, továbbá Nuno Gomessel a 2000-es Eb-n az elődöntőig jutott és nagyon közel volt az első sikerhez
Úgy tűnt, hogy ezt 2004-ben a hazai rendezésű Európa-bajnokságon el is éri. Mert akkor Figo mellé olyan társak érkeztek, mint Cristiano Ronaldo, Pauleta, Deco.
Ám ez a szuper társulat kétszer is kikapott Görögországtól.
Előbb a nyitómeccsen, aminek nem volt jelentősége, ám ugyanez történt a döntőben is. Figo akkor 31 éves volt, Ronaldo 19.
Ekkor már tényleg úgy tűnt, hogy a válogatott is el van átkozva. Aztán ami nem sikerült Ronaldóval, Figóval, Decóval, az sikerült 5 éve Pepével, Renato Sancheszel, Bruno Alvessel, Ricardo Quaresmaval, Nanival. A sors igazságot szolgáltatott a portugál válogatottnak és főleg szurkolóinak.
Eusébio már nem élhette ezt meg. Utódai a csúcsra értek. Nehéz elképzelni, hogy Európa-bajnoki címét idén meg tudja védeni Portugália. Ám az 5 évvel ezelőtti tettével örökre beírta magát a történelembe, és nincs hozzá lábjegyzet, hogyan érte el azt a diadalt. Akik látták a franciaországi Eb-t, azok most még emlékeznek az eseményekre, a későbbi korok szurkolói majd csak azt konstatálják, hogy nyertek Ronaldóék.
Sajnos, manapság őket sokkal magasabban jegyzik, mint a magyar válogatottat. Ám ne feledjük, hogy a 2004-es Eb első mérkőzése előtt is lényegesen többre taksálta a világ, mint a görögöt.