Akik látták ezt a meccset, egyhamar biztosan nem felejtik el azt, ahogyan Gulácsi Péter remekül védett és irányította a védelmet.
Az előtte, a védelemben játszó futballisták fegyelmezetten küzdöttek, nagyszerűen zártak, tudatosan fociztak.
A védelem nem nyílt ki, nem voltak értelmetlen helyezkedésből fakadó zavarok, a magyarok együttes védekezése harmóniában volt a játékosok egyéni védőmunkájával. A hátulról meginduló meglepetésszerű támadások, a kellő támogatással történő előretörések mindig veszélyt jelentettek. Erre nagyszerű példa volt Fiola Attila gólja is.
Természetesen ahhoz, hogy a magyar válogatott így tudjon játszani, kellett a Puskás Arénában uralkodó fergeteges hangulat is.
Egy ilyen meccsen nem lehet könnyelműsködni, felületesen helyezkedni, vagy passzolni, cselezni. Itt csak teljes odaadással lehet megtenni bármit. Azt láttam, hogy a pályán rend volt. Rend volt a játékosok fejében, a játékrendszerükben az egész pályán.
Pedig az ellenfél nem volt akárki. A 2018-ban világbajnokságot nyert francia válogatott. Óriási tekintéllyel, eredményes háttérrel, világhírű és világbajnok futballistákkal érkeztek Budapestre, hogy megvívják az újabb Eb-mérkőzésüket. Láttuk, hogy ez a francia válogatott nem érdemtelenül és nem véletlenül jutott 2018-ban a világbajnoki címhez. A csapat összetétele egészen félelmetes, kitűnő focisták a védelemben, a támadó sorban.
Az összes közül kiemelkedett Mbappé, aki lassan átveheti Messitől és Cristiano Ronaldótól a világ legjobbja címet.
Mbappé robbanékonysága, futógyorsasága az atlétákkal vetekszik. De a magyar válogatott ellene is példásan védekezett. Mbappé olyan játékos, hogy elég vele szemben egyetlen apró figyelmetlenség, és máris gólpasszt tud adni. De élvezet volt látni a magyar válogatott részéről a francia világklasszisok elleni szervezett, érett és tudatos védekezést. Ahogy a játékosok azonnal blokkolni tudták az indításokat, ahogy átvették a beindulások ütemét. Olyan focisták – Benzema, Griezmann, Pogba – ellen tették meg ezt, akik már régen levizsgáztak a topfutballból.
A csodálatos 1-1-es döntetlen után érdeklődéssel figyeltük a müncheni Portugália-Németország mérkőzést. És azt láttuk, hogy a nem túl éles német csapat ellen a portugálok egyszerűen csődöt mondtak. Cristiano Ronaldo ugyan megint lőtt egy gólt, de mindez most kevés volt a német csapat ellen.
De azt a kérdést is fel lehetne tenni, hogy mihez tud kezdeni az a csapat, amely egy meccsen két öngólt rúg?
Semmit. Ronaldóék sima vereséget szenvedtek. Már az sem segített, ahogy Ronaldo – a szokásos módon – felvette a hatalmas és félelmetes terpeszállását egy-egy szabadrúgás előtt.
A németek az első meccshez képest – amikor kikaptak a franciáktól – sokkal acélosabb csapat benyomását keltették De a két öngól miatt összeroppanó portugálok megkönnyítették a dolgukat. Ennek ellenére állítom, hogy nagyon tudatos, harcos, végtelenül elszánt csapatunk nem esélytelen Németország ellen – még Münchenben sem.
A német játékosokon ott van az a lelki teher, amely abból fakad, hogy a jelenlegi szövetségi kapitányuk, Joachim Löw már csak az Eb végéig marad hivatalában. Ez a torna Löw számára puszta formalitás.
Egy formális szerepben dolgozó szövetségi kapitány – ezt látni is – kevesebb önbizalommal, kevésbé motiváltan adja ki a szakmai utasításokat.
Ismerve a játékosok lelki világát, ez aligha lehet hatékony a modern kor topfutballjában. Löw korábban rendkívül fontos eleme volt a német válogatottnak. Amikor még nem mondott le, sokkal több önbizalmat tudott adni a játékosainak, meg tudta teremteni a német futball annyira híres győztes szellemiségét.
A futballban kevésbé járatosaknak is sokat mondanak azok a mozdulatok, amelyek a meccs utáni kézfogásokat kísérik, vagy azok a kézfogások, amelyek a lecserélt játékosok és a kapitány között zajlanak. A kézfogás minden szövetségi kapitánynak jár, még annak is, aki a lemondása miatt elveszítette már szakmai jelentőségét. Azok a kézfogások, amelyeket Münchenben láthattunk, azt jelzik, hogy Joachim Löwnek a szakmai utasításai már nem hatnak olyan erővel, mint korábban.
Az ilyen lelkületű együttes játékosait egy önbizalomtól duzzadó, szakmailag jól előkészített, egységes szellemiségű csapat meglepheti.
Ráadásul a német csapat alapos átszervezés előtt áll, és az érintettek pontosan tudják, hogy ez mivel jár. A magyar válogatott számára mindennél fontosabb lehet a szilárd belső tartás mellett a tudatos, egyszerű, világos szakmai felkészültség és felkészítés. Pontosan az, amit a franciák elleni meccsen is láttunk.
Ha a franciák elleni játékot sikerül Münchenben is megismételni, akkor Magyarország egyáltalán nem az esélytelenek nyugalmával utazhat el a bajor városba.