Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A meglehetősen feszült mérkőzést hosszabbításban, egy erősen vitatható tizenegyessel nyerték meg az angolok, akik 55 év után először jutottak be egy nagy torna döntőjébe. A találkozó hangulatát csak fokozta, hogy hosszú idő után először lehetett igazán sok néző a Wembley-ben, az UEFA és a brit kormány egyezsége alapján 60 ezren lehettek a lelátón. Ennek ellenére majd' 65 ezren voltak, és nem tudta mindenki méltósággal viselni a meccs fontosságát, illetve magát a győzelmet.
Dán közösségi oldalakon többen is megosztották, hogy min kellett keresztül menniük a Wembley Stadionban. A Manchesterben fizioterapeutának tanuló és focistákkal dolgozó Alessandra Helstrup Nørreriis az elmúlt hat évben számtalanszor volt focipályán, de olyat még nem tapasztalt, mint szerdán.
"Az rendben van, hogy mindenféléket énekelnek, sokszor olyanokat is, amelyek nem valók egy jobb társaságba, ezt már megszokta. De azt, hogy kövessenek az utcán, nem tudom hova tenni.
A taxitól a stadionig vagy hat-hét angol válogatott mezbe öltözött férfi üvöltött rám, hogy takarodjak vissza oda, ahonnan jöttem, és ez volt a legenyhébb, amit kaptam.
Az északír barátom az angoloknak szurkolt, de most már annak örülne, ha az olaszok jól elvernék őket a döntőben."
Azt, hogy több angol drukker is beszivárgott a dán szektorba, és ott megpróbáltak verekedést provokálni, a dán futballszövetsé (DBU) kereskedelmi igazgatója is láttam, de ő úgy volt vele, hogy a rend fenntartása az UEFA és a rendezők dolga.
"Tudjuk, hogy az angol egy más futballkultúra, mint a dán, ahogy azt is, hogy nagyon feszült volt tegnap a hangulat. Még életemben nem éltem át ilyen feszült mérkőzést" - idézi Ronnie Hanset a DR News című dán lap.
Egy másik, angol férjével évek óta Londonban élő nő a párjával és három gyerekükkel ment a meccsre. A 11 és 14 éves lányok nem is merték levenni a pulóverüket, hogy ne lássák a dán mezüket, de családot a stadionba menet így is inzultálták, a gyereket például leköpték az angol drukkerek.
Egy másik, szintén Londonban élő dán drukker úgy fogalmazott, hogy nem akarja, hogy a történtek elrontsák a meccs jelentette élményt, de
"biztos, hogy soha több nem megy angol stadion közelébe".
Hozzátette, ha tudja, hogy mi vár rájuk, nem viszi magával a lányát, és örül, hogy ép bőrrel hazaértek, miközben látott olyan kisgyerekes dán családot, akik futva menekültek a stadion melletti rendőrőrs felé.
"Persze nem volt mindenki ilyen, sokan odajöttek hozzánk, hogy bocsánatot kérjenek, de nagyon csalódott vagyok, szégyen volt a tegnap este" - mondja a 23 éve Angliában élő Sigrun Matthiesen Campbell, aki hozzátette, hogy egyrészt aggódik a döntőre a Wembley-be érkező olaszokért, másrészt pedig szerint a jövőben nem szabadna rangos mérkőzést bízni az angolokra, ha nem tudják kordában tartani a szurkolóikat.
Egy ugyancsak Angliában élő dán, Birgitte Lydum szerint a helyi barátai hiába mondják, hogy csak "néhány rothadt gyümölcs" mérgezi az angol szurkolótábort, ez egyáltalán nem igaz.
Teljesen nyilvánvaló volt, hogy az agresszió és a szóbeli erőszak a integráns és elfogadott része az angol szurkolói kultúrának.
Az UEFA a fenti dán beszámolóktól függetlenül három eset miatt is eljárást indított az angol szövetség ellen: a dán himnus kifütyülése, tiltott pirotechnikai eszköz használata, illetve a meccset eldöntő tizenegyes előtt a Kasper Schmeichel arcára, szemére irányított lézer használata miatt.
