Vágólapra másolva!

Dől a pénz az UEFA-tól, de nem hozzánk

1900. január 01. 00:00

Valamivel több mint 73 millió német márkát, azaz nagyjából kilencmilliárd-hatszázmillió forintot oszt szét novemberben az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) az 51 tagállama között. A két európai futballkupa pluszbevételeiből a németek, az olaszok, a franciák és az angolok kapják a legtöbbet - egymilliárd forintot meghaladó összeget -, míg a kuparanglista vége felé található magyaroknak csak ötvenmillió jut. Hárommal több, mint Andorrának.

Megint rá kell ébredniük a keserű valóságra azoknak, akik esetleg még abban hisznek, hogy a magyar foci nem is olyan rossz, mint mindenki állítja, s csupán kis szerencse, mondjuk egy-egy jó sorsolás, vagy néhány, a kapufáról befelé pattanó labda kellene a felemelkedés kezdetéhez. A tények azonban mást mondanak, s a futballszervezetek vezérkara pedig nem a dicső múlt, a nagy hagyományok alapján ítél, hanem szigorúan az eredményességből indul ki. Sajnos nem csupán a kupasorsolások alkalmával, hanem pénze szétosztásakor is.

Most például valamivel több mint 73 millió német márkát, azaz nagyjából kilencmilliárd-hatszázmillió forintot kap az UEFA-tól az 51 tagállam. A novemberi ajándékozást az tette lehetővé, hogy a Bajnokok Ligája mellett tavaly már az UEFA-kupa marketingtevékenységét is központosították, azaz egy kézbe, Svájcba, a kontinens nyoni vezérkarához kerültek a tévéközvetítési és a reklámjogok. Az ottani szakemberek kiváló munkája, valamint a vártnál jóval nagyobb érdeklődés nyomán a bevételek igencsak meghaladták a tervezettet. Mivel a kupaküzdelmekben érintett csapatok díjazását rögzítették, a pluszbevételeket most a tagállamok kapják, ám szigorú megkötéssel. Ezt a pénzt csakis az ifjúsági futball fejlesztésére, a klubok ifiszekcióinak javára fordíthatják.

Az persze természetes, hogy megint az európai vezető futballállamok jártak jól, mivel azok csapatai érik el a legnagyobb sikereket. A németek egymilliárd 359 millió forintnyi összeget kapnak, egymilliárd 267 millió jut az olaszoknak, a franciák egymilliárd 82 millióra, az angolok pedig egymilliárd 56 millióra számíthatnak.

Az UEFA azonban egyetlen tagországát sem zárja el a csak húsosfazéknak nevezett BL- és UEFA-kupa-kasszától, mert mindenkinek ad valamennyit ebből a nyereségből is. Persze kinek-kinek eredménye alapján. Azok a tagszövetségek pedig, amelyeknek klubcsapatai - döntően objektív okokból - nem képesek nagy sikerekre, és így nagy bevételekre sem gondolhatnak, jelképes összeget, nagyjából 47 és fél millió forintot kapnak. Andorra, San Marino, Luxemburg, valamint Azerbajdzsán található többek között ebben a sorban, persze a lista végén.

Sajnos Magyarország is csak néhány hellyel előzi meg őket, mivel bennünket csak az eredménytelenségünkért jutalmazhattak. Ha a méltányosság jött volna csupán szóba, nem valószínű, hogy bekerülünk a "szegény rokon" kategóriába. Massimo Gonnella, az európai szövetség szóvivője viszont kijelentette, még a kis összegeket kapó országoknál is szigorúan ellenőrizni fogják, hogy csak az ififutballra fordították-e a pénzt...

A magyar szövetség valamivel több mint 50 millió forintra számíthat, ám mint Berzi Sándor főtitkártól megtudtuk, még nem döntöttek a felhasználásáról, a felosztásáról. "Kétségtelen, hogy magyar viszonylatban ez is szép summa" - mondta Berzi, "de az is tény, ebből nem lehet egyik napról a másikra látványos felemelkedésre számítani. A jövő héten tárgyalok a szövetség utánpótlással foglalkozó illetékeseivel, s akkor döntünk, hogyan használjuk fel az ötvenmilliót. Valamit azonban szeretnék mondani: a hírnek, amit az UEFA-szóvivő bejelentett, van egy másik része is, s ez alig kapott nyilvánosságot. A pénz szétosztásáról ugyanis nemcsak az eredményesség alapján döntöttek, hanem a bevételi források is meghatározták azt. Konkrétan a televíziós és reklámjogdíjakról van szó. E tekintetben pedig szintén nagyon rosszul állunk, hiszen amíg a német-magyar válogatott meccs kinti jogdíja 10 millió forint volt, a hazai csupán százezer. Tehát mivel a kupameccseken sem számíthat nagy bevételre tőlünk az UEFA, mi sem csodálkozhatunk, hogy csupán ennyit kaptunk."

A főtitkár ugyan nem mondta ki, de nyilván egyetért vele: ha csak a magyar klubok kupaeredményessége lett volna a szempont, akkor sem kerülünk sokkal közelebb a kasszához.

Katona Horváth János