A bosnyák csak azért nem nyert meg mindent, mert a válogatottja ehhez kevés |
Tehetségére azonban hamar felfigyeltek, és az 1995-96-os idényben már az első csapatban futballozott, nem is rosszul: ugyan csak kilenc találkozón szerepelt, az Eintracht Frankfurt ellen azonban így is duplázni tudott. A következő idénytől kezdve már kiszoríthatatlan volt a gárdából, és két idény alatt összesen 15 alkalommal volt eredményes. A Brazzo becenévre hallgató középpályás rendkívül népszerű volt Hamburgban, ám az északnémet gárda nem tudta őt megtartani, és 1998 nyarán eladta a Bayern Münchennek.
Szalihamidzsicsnak a müncheni együttesben sem voltak beilleszkedési gondjai, és igen hamar alapember lett a bajoroknál is. Ez főként annak köszönhető, hogy rendkívül sokoldalú, és a kapuson kívül már minden poszton pályára lépett: védőként, középpályásként és csatárként is bevetették már. Legjobban azonban a középpálya jobb oldalán érzi magát, ahonnan gólpasszok tömkelegét osztogatja. Társai is jól tudják, hogy milyen hasznos a csapat szempontjából, amit jól mutatott Giovane Élber gólöröme a Szpartak ellen: a brazil csatár hálája jeléül olyan mozdulatokat tett, mintha Szalihamidzsics cipőjét pucolná. A bosnyák futballista nemcsak játékintelligenciájáról, hanem agresszív játékmodoráról is közismert: nem ismer elveszett labdát.
Korábban: