Az 1968-as mexikóvárosi olimpia előtt a szakemberek a legnagyobb csodát az amerikai Mark Spitztől várták. Hat aranyérmet jósoltak számára úszásban, de csak kettőt tudott nyerni, azokat is váltóban. Az egoistának kikiáltott fiatalember összeszedte magát és négy évvel később nyerni tudott. Nem is akárhogy.
Mark 1950. február 10-én született Kaliforniában. Kettőtől hétéves koráig családjával Hawaii-on élt, háromévesen már megtanult úszni. Édesapja, Arnold látva fia víz iránti szeretetét elhatározta, világklasszis úszót nevel a fiúból. Visszaköltözve a kontinensre Valmut Creekben éltek, innen hordta édesanyja, Lee az 50 km-re lévő Santa Clarába nap, mint nap.
Két évig tartott ez a "kirándulás", ekkor költöztek a kaliforniai városba. Első edzője George Haines volt, akinél igazán megmutatkozot tehetsége. Tízévesen 17 országos és egy világrekordot tartott. Pedig edzésmunkájára sokat panaszkodott későbbi trénere, Doc Counsilman, Mark állítólag egy tejturmixot többre tartott bárminél, ezért hajlandó volt akár csúcsot is úszni az edzésen.
Életfilozófiáját édesapjától tanulta és örök életére megjegyezte. "Apám elvitt az uszodába és megkérdezte: hány pálya van a medencében? Hat, válaszoltam. És mennyi ezek közül a győztes pálya? Egy, feleltem. Nos - mondta apám - soha ne feledd, az úszás nem minden, a győzelem igen."
Az 1967-es Pánamerikai Játékokon 5 aranyérmet nyert, ekkor gondolták azt, hogy Mexikóvárosban nem lesz ellenfele. Miután csúfosan leszerepelt, négy évig csak az éltette, hogy mindenkinek megmutassa: ő a legjobb a világon. Célul tűzte ki maga elé, hogy megdöntse Don Schollander tokiói rekordját, s felülmúlja honfitársa akkori négy aranyérmét.
Nos, Münchenben sikerült a bravúr: Spitz világcsúccsal nyert 100 és 200 gyorson, valamint 100 és 200 pillangón, s világcsúcshoz segítette az amerikaiak 4x100 méteres gyors-, 4x200 méteres gyors-, valamint 4x100 méteres vegyes váltóját.
Parádés teljesítménye ellenére Münchenből mégis menekülnie kellett, a terrortámadás rémétől megijedve - zsidó származású lévén - hazautazott a játékok záróünnepsége előtt. Kilenc olimpiai aranyéremmel, 32 világcsúccsal és 38 országos csúccsal a háta mögött vonult vissza 1972-ben, s lett az ABC Sports szakkommentátora. Napjaink egyik leg(el)ismertebb amerikai sportriportere.