Szombaton és vasárnap a családdal pihentem, kikapcsolódtam, egyszersmind készültem a hétfőn kezdődő tatai edzőtáborozásra. Most már egyik edzőtábor követi a másikat, s ez így fog menni az olimpiáig. Reggel futunk, utána erősítünk, délután pedig labdás foglalkozás következik, már taktikai elemeket is gyakoroltat velünk Mocsai Lajos vezetőedző és segítője, Marczinka Zoltán.
A hasizomhúzódásom már majdnem teljesen rendbe jött, 99 százalékos állapotban vagyok - persze kimondott hasizomgyakorlatokat még nem végezhetek. Amit azonban elveszítek a réven, azt behozom a vámon: amennyivel kevesebbet gyötörhetem a testemet, annál intenzívebben foglalkoznak a lelkemmel. Igen, a lelkemmel, azaz a lelkünkkel, ugyanis Vura Márta személyében immár pszichológus is foglalkozik velünk. Mocsai mester úgy gondolta, hogy a dánok ellen hatgólos előnyről elveszített sydneyi olimpiai döntő és a legutóbbi, horvátországi vb fináléja, amit hétgólos vezetésünkről buktunk el, lélektani okok következménye.
Van is benne valami, bár én csak az utóbbiban voltam benne, 2000-ben még nem voltam felnőtt válogatott. Márta egyébként kitűnő szakember, annak idején Egerszegi Krisztina lelkét is ápolta, nem is eredménytelenül, amit az öt olimpiai aranyérem bizonyít...
Mi eggyel is beérnénk...