Gnocchi, pesto, focaccia...

Kiss Gergely olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 19. rész.

A kedd még a pihenésé volt, hogy aztán szerdán reggel kezdődjön újra a verkli, az elindulás előtti utolsó hét edzésmunkája.

Kedves feleségemnek köszönhetően - aki remekül főz - hódolhattam a kulináris élvezeteknek, méghozzá az olasz konyha remekeivel. Ma olaszos gnocchi volt az ebéd pestóval, és pizzát is ettünk. Ha valaki véletlenül nem ismerné a magyarul nyokkinak ejtendő nudlifélét, meg az olívaolajból és bazsalikomból készült pesztót (így kell ejteni), akkor annak javaslom, nagyon gyorsan ismerje meg, mert érdemes! Miként a focaccia (fokáccsá) nevű ligúriai specialitást is, ezt a hártyavékony, többrétegű tésztából készített töltött csodát.

Szerencsére a Nápolyban és Bolognában eltöltött három év nem múlt el nyomtalanul, nejem nemcsak beszélni, hanem főzni is megtanult olaszul - mindkettőt perfektül.

Az evés mellett még egy hobbimnak hódolhattam: irtottam a kertben a parlagfüvet, ahogy az egy törvénytisztelő polgártól elvárható.

És persze annyit játszottam Viktóriával, amennyi ebbe a két napba belefért. Viktória a másfél éves kislányunk, aki már a következő kunsztokat tudja: Jár-kel, integet, puszit dob a vödörnek, beszélget a játékaival, énekel, táncol, s filmet néz a szüleivel. Ilyen szavakat tud: málna, kutya, stb.

És persze bármit mondunk - utánozza.

Amúgy rendkívül jószívű kislány, mindent megoszt a szüleivel - kíváncsi vagyok, mennyire változik a jelleme, ha majd lesz(nek) testvére(i)...