A dél-afrikai úszócsoda nyomában

Gyurta Dániel szédületes ezüstérmét leszámítva alighanem az athéni olimpia úszóversenyeinek legmeghökkentőbb szenzációja a Dél-afrikai Köztársaság 4x100 méteres férfi gyorsváltójának, a "fekete kontinens" leggazdagabb országának csupa hófehér, tejfelszőke legényből álló stafétája, amely ámulatba ejtette nemcsak az Aquatic Centre 11 ezer nézőjét, a teljes újságíróhadat, hanem a sportvilágot is.

Sportmúzeum

Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel.

Az összes interjú

Ch. Gáll András helyszíni jelentése Athénból

Azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy nő - a mondás jelen esetben érvényes változata valahogy így hangzik: minden sikeres csapat mögött áll egy ügyes, talpraesett, tehetséges menedzser. Nos, a dél-afrikai csodaváltó létrehozója bizonyos Graham Hill, akinél - merthogy van még egy mondás, miszerint honfitársaink valamilyen formában minden nagy teljesítményben benne vannak - igencsak felfedezhető a "magyar kapcsolat".

A győztes váltó: Neethling, Ferns, Schoeman, Townsend

A dél-afrikaiak 3:13.17 perces új világrekordja pontosan fél másodperccel jobb az ausztrálok által tartott régi csúcsnál. További kuriózum, hogy úszásban vasárnapig még nem született afrikai olimpiai aranyérem a játékok 108 esztendős történetében, ami azért némi adalék ahhoz, mennyire mérföldkőnek számít a Roland Mark Schoeman, Lyndon Ferns, Darian Townsend, Ryk Neethling összetételű kvartett eredménye.

Noha némely visszafogottabb, konzervatívabb szemléletű nézőnek aligha nyerte el a tetszését a négy fiú testépítők pózolását idéző bicepszfeszítése Neethling, a befutóember célba érkezése után, attól a tény még tény marad: ők négyen beírták nevüket az egyetemes sporttörténelembe.

Miként Graham Hill, a szemfüles menedzser-edző is, aki egy szerencsés találkozásnak köszönhetően avatta be a dél-afrikai titokba az [origo] olvasóit.

Olimpiai háttérké-pek az [o]-mobilon

Olimpiai ajánlatok az [origo] bevásárló-központban

- Egyáltalán: létezik titok?

- Azt azért ugye elismeri, hogy ha egy átlagos sportkedvelő az úszásról hall, akkor nem a Dél-afrikai Köztársaságra asszociál.
- Persze, de azért nem most kezdtek versenyszerűen úszni a mi országunkban, higgye el. Az egész a váltó veteránjától, Ryk Neethlingtől indult el. Ryk 27 éves lesz novemberben, és már ott volt nem egészen 19 évesen az atlantai olimpián. Igaz, 1500-on indult.

- Hogy lesz ebből 4x100-as gyorsváltó?
- Úgy, hogy Ryk elkezdett lefelé araszolni, Sydneyben már az 1500 mellett a 400 gyorson is elindult, előbbiben ötödik, utóbbiban nyolcadik lett. Aztán az olimpia után feltűnt Roland Mark Schoeman, és ő már igazi sprinter volt, 2001-ben Fukuokában 50 gyorson világbajnoki bronzérmet szerzett, s az 50 m-es pillangóban is jeleskedett. Aztán mindketten kimentek tanulni az Egyesült Államokba, az arizonai Tucsonba, a University of Arizonára. Schoeman pszichológiát és közgazdaságtant, Neethling a lélektan mellett üzleti ismereteket tanult. S persze - nem mellékesen - mindketten elkezdtek hirtelen 49 másodpercen belüli időket úszni százon. Egy 1972-es olimpiai bajnok, Rick DeMont edzői irányításával.

Rick DeMont és Graham Hill büszke védenceire

- De ez még mindig csak két ember a négyből.
- Hamarosan hárman lettek. Lyndon Ferns ugyanis - aki szeptemberben lesz 21 éves - követte két társát Tucsonba, s - mit tesz isten - ő is áttörte a 49 másodperces határt. Már csak egyetlen darabka kellett ahhoz, hogy összeálljon a kirakós játék.

- Ezt a darabkát úgy hívják, hogy Darian Townsend.
- Nyert! Nem csekély büszkeséggel tudatom, hogy Dariannek én vagyok az edzője. Tehát: adott volt a feladat, a tucsoni triót összedolgozni a váltó negyedik tagjával. Erre a helyre egyébként Darian mellett Karl Thanningnek és Eugene Botesnak is volt esélye, azaz a bőség zavarával küszködtünk, végül Darianre esett a választás. Hozzáteszem: Thanning edzőjét úgy hívják, hogy Tőrös Károly, nyilván nem ismeretlen ez a név a magyar sportrajongók előtt. Karcsi tudtommal most is Magyarországon tartózkodik, korábban ő edzette a világklasszis mellúszónkat, Sarah Poewét, aki időközben felvette a német állampolgárságot.

- Tavaly, Barcelonában hogyan végzett a staféta?
- Csak hetedik lett, de azóta rengeteget fejlődött a váltási technikánk, meg aztán külön-külön is egyre gyorsabban úsznak a srácok.

- Gondolták volna előzőleg, hogy megnyerik az athéni olimpiát?
- Ugyan... Illetve, nem is tudom... A fiúk bizonyára tudatában voltak, hogy nem sok országnak van négy ilyen jó gyorsúszója, mint nekünk. Sőt, a két tartalékot beszámítva hat.

- Odahaza milyen a győzelem visszhangja?
- Leírhatatlan. Mindenki megőrült - függetlenül a bőrszíntől. Ezek a fiúk fehérek, viszont ketten közülük búrok - Neethling és Schoeman -, ketten pedig angolok leszármazottai - Ferns és Townsend. Előbbiek afrikaans nyelven beszélnek, utóbbiak angolul, de valamennyien értik és használják egymás nyelvét.

- Úriemberek között a pénz sohasem téma, de hadd kérdezzem meg: mennyi prémium jár az aranyéremért?
- Akár hiszi, akár nem, fogalmam sincs. Nem közölték velünk. Lehet, hogy nincs is. Kit érdekel? Abban úgyis biztos vagyok, hogy zsíros reklámszerződések várják a fiúkat odahaza, Johannesburgban. Hanem hadd mondjak még valamit. Jó sok évvel ezelőtt jártam én Budapesten, a dél-afrikai vízilabda-válogatott tagjaként. Gyönyörű a városuk, megértem Károlyt, hogy folyton visszajár. Ha lesz egy kis időm, egyszer még feltétlenül el akarok látogatni önökhöz. És végül még valami: ez a Gyurta srác egy csoda. Tíz évig uralni fogja a mellúszást.

/athen2004/20040815cseh1.html?pIdx=1