Sportmúzeum |
Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel. |
Zsivótzky Gyula |
Az összes interjú |
"A 2002-es Grand Prix-döntőn Kodzsi egyszer már megelőzött utolsó dobásával, s most is rettenetesen rám ijesztett. Ott álltam az eredményjelző mellett, és a tekintetem rátapadt a képernyőre. Majd amikor felvillant a 82,91 m, elkezdtem ugrálni" - emlékezett vissza a magyar kalapácsvetés ötödik olimpiai bajnoka 12 órával később.
- Miért szaladt ki a stadionból, miután világos lett, hogy megnyerte az olimpiát?
- Mert begörcsölt a meghúzódott combközelítő izmom. Orvosra volt szükségem, kiszaladtam dr. Pikó Károlyhoz, a csapatorvosunkhoz. Őszintén szólva nem tudom, mi lett volna, ha Kodzsi túlhajít. Most mondhatnám azt, hogy visszavágok, de azért örülök, hogy nem volt szükségem még egy dobásra. Nagyon nehéz egy versenyt kétszer megnyerni - úgyszólván lehetetlen.
- Kívülről úgy tűnt, Murofusit sokkolta az ön harmadik, nagy dobása.
- Belülről is. Két sorozat erejéig maga alá is került, de utolsóra nagyon összeszedte magát. Szerencsére nem eléggé.
- Mit szól ahhoz, hogy olyan elődök nyomdokaiba lépett, mint Csermák József, Németh Imre, Zsivótzky Gyula és Kiss Balázs?
- Felfoghatatlan. Gyula bácsi azonnal odajött hozzám a verseny után, és sírva borult a nyakamba. Nagyon jólesett, hogy egy élő legenda elérzékenyülésének lehettem szemtanúja.
- Beszélt már a családjával?
- Hogyne, mindjárt a verseny befejeztével. Franciska, a hat és fél éves kislányom kérdezte, hogy mit üzenek neki. Hát azt, hogy hátrakötöm a sarkát, ha hazamegyek, amiért ilyen későn még nem feküdt le aludni...