Megünnepeltük Nagy Titi születésnapját

Kiss Gergely olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 23. rész

Na, ezen is túl vagyunk, páholyban várhatjuk, ki lesz az a szerencsés - szerencsétlen? -, akit a sors az utunkba vet az elődöntőben. Az oroszok elleni győzelemmel egy csapásra sok legyet ütöttünk: pontveszteség nélkül csoportelsők lettünk, nem kell játszanunk a negyeddöntőben és pihenhetünk három napot.

Tudtuk, nehezebb mérkőzés lesz, mint a sydneyi döntő volt, amelyet 13-6-ra nyertünk meg az oroszok ellen. Az elején mindent kihagytunk (én például egy négyméterest), aztán sok minden bejött (nekem két gól), s a végén nyertünk. Van, aki azt mondja, könnyelműsködtünk, én azt mondom, görcsösen játszottunk a nagy tét miatt.

Úgy gondolom, a mai meccset a védekezésünkkel nyertük meg, én is blokkoltam egy-két orosz lövést, az egyik után lelkendeztem is, azt hiszem, kívülről is játszott. Egy jó blokk nálam felér egy dobott góllal, szerintem van is olyan fontos. Szecska csodálatosan védett, óriási biztonságot ad nekünk, többieknek, hogy egy ilyen kapus van mögöttünk.

Sajnos, a többi magyar versenyeire eddig még egyszer sem tudtunk kimenni, az olimpiai bajnokaink közül viszont Nagy Titivel és Igaly Diával is találkoztunk, sőt, Titinek meg is ünnepeltük a születésnapját. Most azt várjuk, hogy Annus Adriánnak gratulálhassunk.

Kint voltunk az olimpiai klubban, találkoztunk a magyar szurkolókkal, egy korábbi naplóbejegyzésemben már írtam arról, mekkora erőt adnak nekem a nézőtéren helyet foglaló honfitársaim.

Tényleg igazuk van, otthon vagyunk Athénban.