1976 Montreal - pénzügyi bukás botrányokkal

München óta az olimpiák szellemisége kibővült egy újfajta kifejezéssel: fő a biztonság! A terrortámadás által beivódott félelemérzést a szervezők hatalmas népünnepéllyel próbálták feledtetni, ám kiderült: az újkori olimpiák történetének legnagyobb pénzügyi bukását éppen a montreali "meeting" hozta meg. S a további bonyodalmakról még nem is szóltunk.

• Az 1972-es müncheni és az 1976-os montreali olimpia képekben

München után a XXI. nyári olimpia megint nem csak a méterekről, a másodpercekről, a győztesekről és a vesztesekről szólt. A kanadai gazdasági szakemberek azóta feltehetően szemlesütve fogadják, ha valaki szóba hozza előttük az 1976-os montreali játékok financiális szervezését. A kanadai város számára a huszonegy nemhogy nyerő szám nem lett, hanem olyan súlyos pénzügyi bukással zárta a játékokat, hogy a helyi lakosoknak húsz éven át speciális olimpiai adót kellett fizetniük az adósságok törlesztésére.

Józan ésszel felfoghatatlan, hogy a kanadaiak mennyire figyelmen kívül hagyták az "addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" aranyigazságát. A kassza zárásakor azzal szembesültek, hogy közel 1 milliárd dolláros számlát (!) kellene kifizetniük, csekély nyolcszorosát a tervezettnek. Montrealnak semmi sem volt drága.

Olimpiai stadion 300 millió dollárért, uszoda 70 millióért, kerékpárstadion 50 millióért, s hogy néhány kisebb tételt is említsünk: a biztonsági embereknek walkie-talkie készülékek 1,5 millióért, s három daru bérlésére egymillió, pedig ha ezeket megveszik, olcsóbb lett volna.

A nevezési határidő lejártáig 119 ország jelezte indulási szándékát a kanadai szervezőbizottságnál, a megnyitóünnepségen azonban csupán 94, a záróünnepségen pedig mindössze 84 ország képviselői jelentek meg. Az olimpia első bojkottját élte meg.

Az olimpia előtt Új-Zéland rögbicsapata pénzdíjas bemutatóversenyekre Dél-Afrikai Köztársaságba utazott, ám ezzel megszegték az apartheid-bojkottot. A kongói sportvezető, Jean Claude Ganga felhívására 28 afrikai ország jelentette be, amennyiben az új-zélandiak maradhatnak, úgy távol marad a játékoktól.

A NOB azonban hajthatatlan maradt (azzal indokolta döntését, hogy a rögbi nem olimpiai sportág), így az afrikai kontinens legtöbb csapata távozott Montrealból. Marokkó, Kamerun és Egyiptom például úgy lépett vissza, hogy sportolói az első napon még rajthoz álltak.

Fekete Afrikát mindössze Szenegál és Elefántcsontpart képviselte, de például Irak és Guyana is szolidaritást vállalt a visszalépőkkel.

Volt egy másik érdekes eset is, amely kisebbfajta diplomáciai bonyodalmat okozott: a kanadai kormány a Kínai Népköztársaságra való politikai tekintettel Tajvan csapatát elutazásra kényszerítette.

Kornelia Ender

1976-os olimpia a bojkotton kívül a doppingról szólt, első ízben gyanúsítottak meg sportolókat azzal, hogy anabolikus szteroidokkal élnek. Főleg az NDK-ból érkezett úszónők kerültek a figyelem középpontjába (mint később kiderült, nem véletlenül!), hiszen a négyszeres olimpiai aranyérmes Kornelia Ender vezetésével a 11 női egyéni úszószámból tizet a kelet-németek nyertek - közülük nyolcat világcsúccsal. Néhány "megtévedt bárány" már a versenyeken lebukott: két olimpiai bajnok súlyemelő, a lengyel Kaczmarek és a bolgár Hrisztov, s az ugyancsak bolgár, 2. helyezett Blagojev már az olimpián visszaadta az érmét.

Nagyot bukott a világ egyik legjobb öttusázója, a Münchenben csapatban arany-, egyéniben ezüstérmes szovjet Onyiscsenko, aki egy elmés szerkezetet szerelt be a párbajtőrébe, amivel működésbe tudta hozni a találatjelzőt. Az ily módon gyakorlatilag legyőzhetetlen, ravasz Borisz rajtavesztett, és száműzték az olimpiáról.

Ennek ellenére a játékokon történtek pozitív dolgok is. 32 új világcsúcs született, közülük a legemlékezetesebb Edwin Moses sikere volt, de akadt három duplázó atléta is a finn Lasse Viren (5000 és 10 000 méteren), a kubai Alberto Juantorena (400 és 800 méteren), valamint a szovjet Tatjana Kazankina (800 és 1500 méteren) személyében.

Sztárokat keresgélve a vízből illik "kiemelni" a toronyugró olasz Dibiasit is, aki sorrendben harmadik olimpiáján győzött. Úszásban az amerikai James Montgomery 100 m gyorson áttörte az 50 mp-es álomhatárt (49,99), s még két váltóval is aranyérmes lett. Honfitársa, John Naber 200 m háton jutott túl egy mérföldkőn, azaz 2 perc alá (1:59,19 p), ő négy első helyet szerzett.

Nadia Comaneci

Tornában új csillag született: a mindössze 14 esztendős román Nadia Comaneci a legmagasabb, 10-es pontszámot kapta felemáskorlát gyakorlatára, emellett még gerendán és egyéni összetettben is győzött. A férfiaknál Andrianov lett a nagy sztár négy első, két második és egy harmadik helyével.

Ökölvívásban három később profi vb-címig jutott amerikai öklöző is győzött súlycsoportjában: félnehézsúlyban Leon Spinks, középsúlyban Michael Spinks, kisváltósúlyban "Sugar" Ray Leonard; nehézsúlyban pedig Münchenhez hasonlóan újra a kubai Teofilo Stevenson lett az első.

Az aranyérmek számát tekintve az 1924-s párizsi olimpia óta nem szerepeltek olyan szerényen a magyar sportolók, mint 1976-ban, Montrealban. A XXI. nyári olimpiai játékokon 177 magyar sportoló (124 férfi és 53 nő) állt rajthoz, akik 22 érmet szereztek.

Az első aranyérmünket Magyar Zoltán nyerte, aki tornában a lólengésben diadalmaskodott. A Ferencváros 35-szörös magyar bajnok tornásza a Magyar-vándor, az orsó és a szökkenő-vándor eredeti saját elemével kimagaslott a mezőnyből. Pályafutása alatt világversenyen nem tudták megverni lólengésben.

A következő aranyérmet Tordasi Ildikó szerezte női tőrvívásban - igaz a nevezési listán még Schwarzenberger Ildikó néven szerepelt. A döntőben két órán keresztül küzdött az olasz Collinóval. 4-4-es állásnál megsérült, miután az olasz tőre felszakította sisakját és az arcát. A döntő találatot azonban még sérülten is ő vitte be.

Harmadik aranyérmünket Németh Miklós szerezte gerelyhajításban. A sportoló családban felnőtt fiú (édesapja, Németh Imre az 1948-as londoni olimpián kalapácsvetésben nyert olimpiai bajnokságot, édesanyja, Kondorosi Erzsébet diszkoszvetésben nyert magyar bajnokságot) első dobására hatalmas világcsúcsot dobott: a gerely 94,58 méterre szállt. Versenyzői pályafutását befejezve az olasz válogatott dobóedzőjeként dolgozott, majd új típusú gerelyeket tervezett, amelyekkel óriási világcsúcsokat dobtak. Később ezeket a sporteszközöket betiltották.

Negyedik aranyérmünk a vízilabda-válogatotthoz fűződött. A Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc dr., Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila dr., Szívós István dr. összetételű csapat óriási fölénnyel nyerte a játékokat, sőt a gólkirályi címet is magyar pólós, Faragó szerzete meg 22 találattal.

Az éremtáblázat élén a Szovjetunió végzett (49 arany, 41 ezüst, 35 bronz), megelőzve az NDK-t (40 arany, 25 ezüst, 25 bronz) és az Egyesült Államokat (34 arany, 35 ezüst, 25 bronz). Magyarország a 10. helyen zárt 4 arany-, 5 ezüst-, és 13 bronzérmet szerezve.