Tárva-nyitva a Madárfészek

Pénteken még úgy számolhattunk, hogy 111 nap választ el bennünket a pekingi ötkarikás játékoktól, ám az augusztusban legtöbb versenynek helyet adó Olimpic Green területén már hamisítatlan olimpiai hangulat uralkodott el. A jobbára csak Madárfészekként emlegetett Nemzeti Stadiont gyalogló Világkupa-versennyel avatták fel, a Vívócsarnokban pedig megkezdődött a férfi tőr és női párbajtőrcsapatok világbajnoksága. Mivel ebben a két szakágban az olimpián csak egyéni verseny lesz, ez a vb egyfajta kárpótlás a versenyzőknek.

Fábik Tibor helyszíni tudósítása Pekingből

Good Luck Beijing! - hivatalosan ez a neve annak a rendezvénysorozatnak, amely az olimpia tesztversenyeit, szám szerint negyvenkettőt foglal magába, és ezen a hét végén tetőzik. A gyalogló Világkupa és a "csonka" vívó vb mellett a város más részeiben röplabda-, kosárlabda-, valamint női labdarúgótornát is rendeznek, a "Vizes Kockában" szinkronúszók küzdenek a kvótáért, és javában zajlik a sportlövő Világkupa is.

A Madárfészek megnyitása természetesen különleges esemény, még akkor is, ha igazán "komoly" atlétikai versenyre, a helyi gátfutóhérosz Liu Hszianggal majd csak jövő hónapban kerül sor itt, a hét végén csupán a gyaloglók tesztelik a pályát. S persze ők is csak a rajt utáni első három, valamint és az utolsó körben. A nyitó férfi 20 km-t az ausztrál Tallent nyerte, a női 20 km viszont hármas kínai sikert hozott, így a házigazdák végül is nagyon nem lehettek elégedetlenek. Szombaton az 50 km-es férfi verseny lesz soron, vasárnap pedig maratont rendeznek.

A stadionavatónak számító gyalogló Világkupa alkalmával az egyszerű földi halandók most először léphettek be az olimpia szentélyébe, már ha megvették a napijegyüket. Amivel viszont szabadon bóklászhattak Olimpia Park északi felét körülvevő kerítésen belül. Az Olimpic Green egyelőre még csak a nevében zöld, a parkosítási munkálatok java része ezután jön, de pár száz méteren belül a lenyűgöző Madárfészek, az úszóversenyeknek helyet adó, kék színbe burkolózó Vizes Kocka, valamint a Nemzeti Fedett Stadion névre hallgató 18 ezres sportcsarnok és a Vívócsarnok már csillog-villog. Annyi kitétellel, hogy a Vívócsarnok hátsó felénél pénteken azért még igencsak serénykedtek a munkások... S persze, a még lerakásra váró kockakövek is rombolják az illúziót.

Kínában vagyunk, a tizennégy milliós Pekingben, így semmi meglepő nincs abban, hogy több tízezren váltottak belépőt, és a nap során végig hatalmas tömeg hömpölygött a létesítmények között. Azt nem állítom, hogy a gyaloglóversenyek túlzottan lázba hozták a helyieket, de a Madárfészek lelátóira mindenki felült legalább pár percre. A Vívócsarnokba ugyanakkor bántóan kevesen, jóindulattal is legfeljebb pár százan jutottak el. De ezt nem volt feltűnő, mert a férfi tőrcsapatok versenye alatt a nézőteret egyáltalán nem világították meg. A katonás renddel leginkább itt találkoztam, s még a bejárat előtt is vigyázállásban posztolnak az egyenruhások. Az ellenőrzést, motozást természetesen már a főbejáratnál elvégezik. Ám itt nem minden tekintetben uralkodik a vasszigor, kétszer is szemet hunytak az ásványvizes palackom felett, amikor közöltem, hogy most mégsem szeretném meginni az összes vizemet. Palackot tudniilik nem lenne szabad bevinni a versenyszínhelyekre. Lehet persze, hogy az újságírói akkreditációs kártyám is nyomott a latban, amikor mosolyogva intettek, hogy megkegyelmeznek.

A férfi tőrcsapatok vb-döntőben az olaszok 45-35-re verték a németeket, a kínaiak a japánok ellenében végül megszerezték az ötödik helyet. A magyar csapat nem jött el Pekingbe, női párbajtőrözőnőink azonban itt vannak, és együttesünk a legerősebb összeállításában lép pástra. Az egyéni olimpiai kvótát megszerzett Szász Emese és Mincza Ildikó, valamint az ötkarikás játékokról lemaradt Nagy Tímea és Hormay Adrien szombaton reggel 9 órakor (közép-európai idő szerint hajnal 3-kor) az észtekkel meccsel a nyolc közé jutásért, s ha nyer, utána minden bizonnyal a németekkel akadna össze,

A kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea és Mincza először van Pekingben, Szász és Hormay tavaly a nankingi Világkupa után már szétnézett a városban, Szász pedig a 2001-es Universiadén vívott is. "Már nem emlékszem, hogy akkor meddig jutottam, maradjunk annyiban, az az eredményem felejthető. Most mindenképpen éremmel szeretnék hazamenni" - szögezte le még idefelé jövet a Budapest-Peking közvetlen járaton Szász Emese.